Dante-emlékkönyv

Előszó

Részlet a könyvből:

A nemzetek háborgásának s a népek gyülölködésének mai korszakában, mikor úrrá lett fölöttünk az, ami erőszakos, alacsony és csunya bennünk, mikor a széthúzás karóba húzta az emberiséget s valóságos önkínzásba kergette azt bele: igazán megvigasztalódva látjuk, hogy a szellemi nagyság s szépség faszcináló ereje vissza tudja szorítani, hacsak egyidőre is, a gyülöletet s teremt oly teret és oly közt, ahol az emberek egymásra találjanak, mint testvérek. Ha a vérontásban s pusztításban azt látszottak kimutatni, hogy nem testvérek; az igazság, jóság és szépség kultuszában már nem tagadhatják el, hogy azok.
Ez a Dante-ünnepélynek nagy kulturális és szociális jelentősége. Háttérbe szorította a nemzeti ellentéteket s kiemelte a nagy emberségi értékeket. Szent lelkesedéssel töltötte be a világot, melyből kiveszi részét az egész művelt emberiség, még Ázsia is, amennyiben ott legalább Japán ünnepelte Dantet. Országok, városok, akadémiák, főiskolák versenyre keltek, mert megihlette őket a szellem hatalma, az alakító művészet ereje, mely a D. Commediában megnyilatkozott. Azonban ez ünneplésnek legjellemzőbb s legfelemelőbb mozzanata mégis az, hogy Szentséges Atyánk, a pápa hívta föl a kath. főiskolákat a Dante-jubileumra. Hajdanában a pápa követe meg akarta égettetni a D. Commediát s csak hatalmas nagyurak befolyásának köszönhető, hogy az meg nem történt: ma a pápa maga fordítja a világ figyelmét Dantéra. Látnivaló, hogy a századok távlatán át mint tisztul a fölfogás s mint higgad le a kritikus tekintet, mely külön tudja szedni a politikai szenvedélyek inspirációit s garázdálkodásait az örökké értékestől. Ezt kiemeli, azt ignorálja. Vissza