Mikor a fűrészgépek a madarak nyelvét kivágták (dedikált példány)

Fülszöveg

Prohászka László Máté verseiben szinte tapintható a szegények valósága, a becsapottak némasága és jajkiáltása, a költő irántuk érzett szeretete, együttérzése. De hát ő is a szegények kenyerét eszi, közülük való. Lenézi az új fáraókat, bankárokat, „az arany napisten templomait, /égbenyúló tőzsde palotáit. /A ma hajcsárai, a politikusok / nem kancsukát csattogtatnak. / Virágkehely szájuk /illatos mézet lehel". Ez a líra olyan hiteles és természetes tisztasággal fejezi ki a hétköznapi dolgokban jelenlevő költészetet, ahogy a virág az illatát, a csillag a fényét, az elfáradt szerszám a megöregedett ember szomorúságát. Prohászka költői hangjában valóban Kassák távoli hangát hallani, mintha a Szegények kórusa zengene, panaszolná sorsunkat. Nagyon jó, hogy Simor András is meghallotta ezt az értékes költői hangot, s az Ezredvég kiadványaként megjelentette Prohászka első két kötetét, a Szegények boldogságát és az Almok városát.
Prohászka László Máté a hatvanas években még csak Prohászka... Tovább

Fülszöveg

Prohászka László Máté verseiben szinte tapintható a szegények valósága, a becsapottak némasága és jajkiáltása, a költő irántuk érzett szeretete, együttérzése. De hát ő is a szegények kenyerét eszi, közülük való. Lenézi az új fáraókat, bankárokat, „az arany napisten templomait, /égbenyúló tőzsde palotáit. /A ma hajcsárai, a politikusok / nem kancsukát csattogtatnak. / Virágkehely szájuk /illatos mézet lehel". Ez a líra olyan hiteles és természetes tisztasággal fejezi ki a hétköznapi dolgokban jelenlevő költészetet, ahogy a virág az illatát, a csillag a fényét, az elfáradt szerszám a megöregedett ember szomorúságát. Prohászka költői hangjában valóban Kassák távoli hangát hallani, mintha a Szegények kórusa zengene, panaszolná sorsunkat. Nagyon jó, hogy Simor András is meghallotta ezt az értékes költői hangot, s az Ezredvég kiadványaként megjelentette Prohászka első két kötetét, a Szegények boldogságát és az Almok városát.
Prohászka László Máté a hatvanas években még csak Prohászka László volt. Anyai nagyapját hívták Máténak, ő tanító volt Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában, nagyanyja pedig egykori nemesasszony: Vizsolyi Katonka Irén. A család az első világháború és a Trianon utáni szegénység áldozata. Költőnk apja kőműves, anyja szövőnő volt. Magától értetődik, hogy Prohászka László Máté verseiben nagy az igazságszeretet, erős a szociális érzékenység, gazdag a lélek jósága és szépsége. Muszáj tehát verset írni, jó lenne kicsit több reményhez jutni, mielőtt véget ér e földi élet. Vissza