Prohászka, és a római index (dedikált példány)

Fülszöveg

Prohászka Ottokár Pázmány Péter után a magyar egyháztörténelem egyik legjelentősebb személyisége. Amikor 1911-ben a római Index Kongregáció a tiltott könyvek listájára tette műveit, a hazai katolikusok többsége értetlenül állt az esemény előtt. Prohászka ugyanis a legnépszerűbb egyházi írók közé tartozott. Az indexre tétel annak a vatikáni koncepciónak volt a része, mely a modernista teológiai törekvések túlértékelését próbálta mederbe terelni.
Bár az indexre tétel mint egyházi szankció 1917-ben megszűnt, s Prohászka életműve végre méltó helyére került, az eset körülményei még ma is foglalkoztatják az egyháztörténészeket.
II. János Pál pápa 1988-ban megnyitotta a tudományos kutatás előtt a Hittani Ügyek Kongregációjának levéltárát, így tanulmányozhatóvá váltak a volt Index Kongregáció iratai is. Adriányi Gábor, a bonni egyetem egyháztörténésze 2000 júliusában kapott engedélyt, hogy betekintsen a Prohászka-ügy aktáiba. Kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely rávilágít az indexre tétel okaira, körülményeire, s közel százoldalnyi olyan dokumentumot tartalmaz, mely most kerülhet először a nyilvánosság elé. A könyv tehát kulcsfontosságú adalék a XX. századi magyar egyháztörténelem e feltáratlan fejezetéhez, s emellett kultúrtörténeti érdekesség. Merthogy Prohászka Ottokárt nemcsak teológiai munkássága tette ismertté hazánkban - társadalomtudományi és szépirodalmi művei is előkelő helyre emelték őt a magyar kultúra panteonjában. Vissza