A csillagok

Előszó

A csillagos égbolt évezredeken át szinte megfejthetetlen rejtélyt jelentett az ember számára, aki ősidők óta bűvölettel nézte, hogy titkait kifürkéssze. Ezért válhatott a csillagászat - más néven az asztronómia - a legősibb tudománnyá.
Évezredek kellettek ahhoz, hogy az emberiség megszabaduljon attól a naiv képzettől, amely szerint a csillagok egy óriási kupola belső felére rögzített világító pontok.
Igaz, az ókori tudósok sejtették, hogy az égi kárpit, a Hold és a Nap több valamiféle planetáriumnál. Úgy képzelték, hogy a bolygók és a csillagok önálló égitestek, amelyek a Földhöz hasonlóan gömb alakúak, és ugyanúgy lebegnek a világmindenségben. De hiába is keresték, nem lelhettek rá a határt képező szilárd félgömbre, amit mögé képzeltek - mindenütt csak a világegyetem végtelen mélységei tárultak eléjük.
Az újkori csillagászat születését attól a pillanattól számíthatjuk, amikor először sikerült meghatározni a bolygók egymástól való távolságát és némi fogalmat alkotni a Naprendszerről. Csak ettől kezdve lehetett bármit is mondani az égitestek valódi nagyságáról és fényességéről. Az eredmények igen izgalmasak voltak. Kiderült, hogy az égbolton látható legtöbb égitest sokkal nagyobb, mint a mi lakóhelyünk, a Föld. Ám arról, hogy mekkora is valójában a Tejútrendszerünk, s milyen hatalmas a világegyetem, amelyben a Nap és testvérei, a csillagok mozognak - nos, erről az emberiségnek még akkor sem voltak igazán sejtelmei, amikor már pontosan felmérték a Naprendszert, és a bolygók mozgásainak törvényeit is jól ismerték.
Az űrutazások lehetőségei jelentős lépéssel hozták közelebb az embert a csillagok világához. Három égi szomszédunkat - a Holdat, a Vénusz és a Mars bolygót - már meg is érintettük, sőt, a Holdon már többször is járt ember. Így a legősibb tudomány, a csillagászat mit sem veszített érdekességéből, s ha lehet, ma még izgalmasabb, mint valaha. Vissza

Fülszöveg

Vajon mi az, amiben úgy istenigazából különb az ember a világ többi lényénél? Hiszen hozzá képest még egy macska is jobban is jobban tájékozódik a sötétben, és a delfinek is ezerszer jobban megértik egymás szavát (bocsánat: ultrahangját). Mi több, egy élettelen anyagú csillag fényesebben ragyoghat a legsugárzóbb emberi tekintetnél. Hát akkor? Talán abban, hogy kíváncsi. Bár a Mi micsoda? könyvsorozatból úgy tűnik, az ember kísérletező kedve még a kíváncsiságánál is nagyobb!
Mindent megpróbál, hogy többet tudjon meg a világról, a természetről, a saját múltjáról. Megröntgenezi a múmiákat, mintát vesz távoli bolygókról, áramütésekkel vizsgálja saját ízlelőbimbóit a nyelvén, állatokat idomít...
A legnagyobb kísérlet persze mindig az: hogyan is lehet úgy megosztani az eddig megszerzett tudást a többiekkel, hogy azt még a gyerekek is megértsék, de azért a tudomány igényessége se vesszen el belőle.
A Mi micsoda? című könyvsorozat eddig sikeres kísérletnek minősült: Európa különböző országaiban 20 millió kötetet adtak el belőle! Magyarországon 1990-ben három kötet jelenik meg: A csillagok., Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek., Bálnák és delfinek. Vissza