Három értekezés a szexualitás elméletéről/Pszichoanalizis

Előszó

A szexualitás elméletéről

E három értekezésben először látjuk az analitikus Freudot szintétikus munkában. Azt a beláthatatlanul sok tapasztalatot, mely annyi ezer lélek boncoló vizsgálata közben merült fel, először kisérli meg itt a szerző olyképen összefoglalni, osztályozni, egymással kapcsolatba hozni, hogy abból a lelki élet egy nagy területére, a nemiség lélektanára, világosság derüljön. Hogy első szintézisének tárgyául épen a szexualitást választotta, az elsősorban a rendelkezésére álló vizsgálati anyag természetéből következett. Lelki neurózisban és pszichózisban szenvedő betegeket analizálva, e bántalmak alapok gyanánt mindig a nemi életnek valamely megzavartatása derült ki, mig egyéb kórokozó erők csak mint segitő-okok vagy egyáltalán nem szerepeltek. De kitünt a lélekelemzésből kiindult vizsgálódásokból az is, hogy a nemiség a normális és egészséges ember lelki müködésében is sokkal nagyobb szerepet játszik, mint eddig hitték, sőt oly müködéseknél is, hol annak szereplését eleddig nem is sejtették. Szóval a nemiség - nagy irodalma dacára - az emberi természetrajz egy igen elhanyagolt fejezetének bizonyult, mely már csak ezért is rászolgált arra, hogy uj szempontokból kiinduló beható vizsgálat tárgya legyen.
Nem szerénység, hanem a folyton előretörekvő tudós önelégületlensége szól Freud-ból, mikor végső konkluziójában e kisérlete sikerének tökéletlenségére utal. A forditónak ellenben, ki ugyszólván küzdelem s fáradság nélkül jut az ezen értekezésekben foglalt nagy és uj igazságok és távlatok szellemi birtokába, a szerző önelégületlensége Maury abbé mondását juttatja az eszébe: "Je vaux qeu quand je me considére, et beaucoup quand je me compare"... Vissza