Az emberi test csodái I. (töredék)

Előszó

Embertan 1942-ben... Ó, hol van ma már a nyolcvanas évek bonctana, amely e szavakkal kezdődött: "az emberi test három részből áll, fejből, törzsből és végtagokból"... És hol van a kilencszázas évek biológiája, amelynek bevezetése így hangzott: "A sejt nem más, mint egy parányi plazmacsepp, közepén egy maggal"... Rég a könyvszekrény hátsó sorában porosodik az egykori "Jó egészség" című házitanácsadó is, a különböző élelmiszerek kalória- és fehérjetartalmára vonatkozó tabelláival... most, 1942-ben új szempontból látjuk az embert, egy új, soha nem sejtett világ középpontjában! Az utóbbi évtizedek hatalmas felfedezései alapján immár kialakult a modern tudomány sajátos világképe s ezzel új korszak kezdődött az ember megismerésében s új, nagyszerű lehetőségek nyíltak az emberi élet számára is.
Élettan 1942-ben... A csillagász beletekint a teleszkópjába és már diktálja is a távirásznak: "Hatalmas lángkitörések, protuberanciák a napkorong szélén". A modern kórházak néhány órán belül az egész földkerekségen megkapják a jelentést és a nem nagyon sürgős műtéteket aznap az "embóliás időjárás" miatt elhalasztják. Mert ma már tudjuk, hogy összefüggés áll fenn a naprendszerben keletkező elektromágneses zavarok és a földünkön lejátszódó élettani folyamatok közt; vannak időpontok, amikor sok érzékeny emberen egyszerre valami furcsa nyugtalanság vesz erőt, megszaporodik a balesetek, a görcsös rohamok, a gutaütések száma és az időnként fokozott számban fellépő napfoltok hatására néha "még az idő is megbolondul", nyáron didergünk, télen meg langyos napsugárban fürdünk. Vissza