Process morphemes

Előszó

Részlet a könyvből:

„A kézhez-álló világ formái olykor annyira magától értetődőnek tűnnek, mintha a forma és a forma hordozója azonosak lennének. A forma azonban mindenekelőtt értelmezés, mely az értelmező és értelmezett közötti kapcsolat lényegét fejezi ki. A forma ezért nem lehet azonos az őt hordozó tárggyal, és ugyanakkor a forma értelmezőjén is túlmutat. Ha ezt az ókori tudást egy modern formatervező szemszögéből polarizáljuk, a kivetülő kép, a hétköznapi terek és jelenségek megszokott látványai szinte a felismerhetetlenségig átminősülnek. A minket körülvevő objektumok olyanok lesznek, mintha csak az arisztotelészi metafizika szubsztanciáit próbálnánk felrajzolni érzékeny folyamatábrákban, ahol lényeges és járulékos tulajdonságok, fonódnak össze a helyzet és viszonyfüggvények kampóival. Az, ahogy az akcidensek lehámozásával eljutunk a szubsztanciáig nem más, mint a minimál-design megszületése és kiteljesedése. Ez is egy út, mely bejárja saját tereit, míg túlcsordulásig ki nem tölti azt. Zalavári József Ferenczy Noémi-díjas formatervező és szobrászművész esetében úgy vélem, szemtanúja voltam ennek a túlcsordulásnak, melynek két fontos mozzanatára szeretnék rámutatni. Az egyik a formatervezésnek az a szemlélete, melyet Zalavári egyre határozottabban követett az elmúlt években, nevezetesen az ökodesign és ezen belül a forma egyre érzékenyebb morfológiai elemzése; a másik Alfréd North Whitehead folyamat filozófiájának tanulmányozása volt. Zalavári ökodesign és formatan szemléletét nem kell bemutatni, hiszen ezt a mester maga is megtette számos előadásban és publikációban. A folyamat filozófiáról azonban mindeddig leplezetlenül csak legutóbbi szobrai árulkodnak. Évekkel ezelőtt beszélgetéseink a rácsodálkozással kezdődtek, ugyanis meglepetten fedeztük fel egymás követett elméleteiben a közös folyamat személetet." Vissza