Pro minoritate 1997. ősz-tél

Előszó

Ahhoz, hogy Magyarország ténylegesen hasznára lehessen a határon túli magyar közösségeknek, most se lenne elegendő és a jövőben sem lesz elég az anyaország jó szándéka. Ahhoz, hogy Magyarország valóságosan is képes legyen a segítségre, gazdaságilag, politikailag és szellemileg meg kell erősödnie, ki kell egyenesednie. A NATO nagyon komoly lehetőséget hordoz arra, hogy Magyarország elinduljon ezen a pályán. Több okból is. A NATO-csatlakozás megteremti a belső polgárosodás legfontosabb külső előfeltételeit. A külső bizonytalanságnak kiszolgáltatott országban könnyen megkérdőjelezhetőek az alapvető emberi jogok és politikai szabadságjogok. Magyarország gazdasági megerősödése nagymértékben azon múlik, hogy képes lesz-e rövid távon nagyarányú tőkebevonásra. A rendszerváltás első éveiben Magyarország viszonylag jól startolt a forrásokért folyó regionális versenyben, ugyanakkor a NATO-csatlakozástól akár nagyságrendi áttörés is várható. A NATO új identitásában a katonai-védelmi, biztonságpolitikai jelleg egyre inkább kiegészül a nyugati polgári demokráciák általános alapértékeinek képviseletével. Az az ország, mely ehhez a szervezethez tartozik, nemzetközi súlyát tekintve nem hasonlítható össze más hasonló adottságú, de a szervezethez nem tartozó országgal. Az ország szűk értelemben vett biztonságpolitikai védettsége mind a hagyományos, mind pedig az új típusú kockázatokkal szemben jórészt megoldódik. Az adott nemzetközi környezetben tehát Magyarország megerősödését semmi más nem tudja oly mértékben szolgálni, mint a NATO-csatlakozás. Amennyire igaz, hogy a jó szándék mellé erő is szükséges, igaz az is, hogy az erősödés nem jár szükségképpen a jó szándék növekedésével. Különösen a Horn-kormány tevékenysége teszi indokolttá, hogy ha mégoly vonzó is a feltételezés, ne tekintsük automatikusnak azt, hogy az anyaország megerősödése segít a szomszédságban élő magyar nemzetrészeken. Sokszor ugyanis éppen az arányokon van a hangsúly. Vissza