Limes 2002/1

Fülszöveg

Nemec, azaz néma, mondták a kora középkorban a szláv törzsek a tőlük nyugatabbra élőkre, akikkel tehát nem lehet beszélni, nem értik az emberi nyelvet. Őseink pedig - bár nyelvünkben a szóvégi hang t-re változott - a szóval együtt átvették a idegenkedést, a bizalmatlanságot: két pogány közt látta magát a kuruc közvitéz, szász emberség; szalma tűz nem sokat ér, szólt a régi közmondás, a sváb mentalitás pedig sokakat a skótokra emlékeztet. A németek azonban a századok szívós munkájával bebizonyították, hogy van mondanivalójuk a térség népeinek, s egyben-másban talán példát is jelenthetnek számukra. Átvettük városi kultúrájukat, a pozsonyi kiflit és a karácsonyfát, át szavaikat - bár már szívesen kitalálnánk a germanizmusok erdejéből nyelvüket birtokolva el nem veszhetett az utazó a Cseh-erdőtől Bukovináig, a szalon ajtajától a zongoráig. Néha nagyon csodáltuk őket, Prohászka Lajos számára a német Vándor volt az ideál, a magabiztosság, a merész újat akarás jelképe, de inkább szellemi... Tovább

Fülszöveg

Nemec, azaz néma, mondták a kora középkorban a szláv törzsek a tőlük nyugatabbra élőkre, akikkel tehát nem lehet beszélni, nem értik az emberi nyelvet. Őseink pedig - bár nyelvünkben a szóvégi hang t-re változott - a szóval együtt átvették a idegenkedést, a bizalmatlanságot: két pogány közt látta magát a kuruc közvitéz, szász emberség; szalma tűz nem sokat ér, szólt a régi közmondás, a sváb mentalitás pedig sokakat a skótokra emlékeztet. A németek azonban a századok szívós munkájával bebizonyították, hogy van mondanivalójuk a térség népeinek, s egyben-másban talán példát is jelenthetnek számukra. Átvettük városi kultúrájukat, a pozsonyi kiflit és a karácsonyfát, át szavaikat - bár már szívesen kitalálnánk a germanizmusok erdejéből nyelvüket birtokolva el nem veszhetett az utazó a Cseh-erdőtől Bukovináig, a szalon ajtajától a zongoráig. Néha nagyon csodáltuk őket, Prohászka Lajos számára a német Vándor volt az ideál, a magabiztosság, a merész újat akarás jelképe, de inkább szellemi szabadságharcot folytattunk ellenük, erényeiket fogyatékosságra magyarázva, mint Hanák Péter írja: végrehajtva a hiányzó magyar tulajdonságok értékredukcióját - így lett szorgalmukból hajsza, a takarékosságból fukarság, a fegyelmezett munkából filiszterség, a szakműveltségből tudálékosság. Dugonics András úgy vélte, a magyar nyelv sokkal alkalmasabb az elvont tudományok művelésére, mint a német, az éppen csak csinosodni kezdő főváros még Arany számára is csak német szó, piszok, a sváb gyerek Németh László szemében a legrosszabb felfogóképességű tanuló, hogy Szabó Dezső vagy Veres Péter kirohanásairól ne is beszéljünk. Pedig reformkori íróik számára már az alföldi juhász az igazi téma, a cipszer purgerek és a bácskai gazdafiúk kezdték a magyar szóban és nótában látni a fölemelkedés útját Nem véletlenül tekintették a boldog békeidők magyarjai a dualizmus-kor legnagyszerűbb alkotásának a magyar Budapestet, és töltötte el őket elégedettséggel, hogy a szabadságharc utáni hat évtizedben hatszázezer német" lépett át a magyar etnikai közösségbe. Vegyük csak elő otthon a családi fényképalbumot Magyarok és németek a Dunatájon és a diplomáciai kapcsolatokban - hogy milyen lesz közös jövőnk, az a múlt megismerésétől is függ. Vissza