Priscidák (meteorok) 1.

Fülszöveg

Az élet nagyszerű, egyszersmind abszurd. Minden földi létező harmóniát keres, a megvalósuláshoz vezető út azonban abszurd. Esetenként eldöntendő kérdés, hogy az út fontosabb-e vagy a megvalósulás.
Az emberiség történetében minden kornak megvan a maga abszurditása. A mi korunkban beteljesedni látszik az abszurditás.
Lehet, hogy háttérbe szorult a harmóniakeresés és az út, az „utazás" vált fontosabbá.
Az abszurditás a „gyakorlatba" közéleti és köz érzeti kategória. Kevesen vannak, akik ráéreznek erre. Sajátos képesség szükséges ahhoz, hogy valaki felismerje, felfedezze az emberi élet abszurditásait - és különleges képesség kifejezéséhez, irodalmi jellegű megfogalmazásához.
Balázs József különös hangvételű, abszurd drámákat ad közre ebben a kötetben. A drámák mibenléte életszemléletéből fakad. Ez az életszemlélet predesztinálja arra, hogy a létezés jelenségeinek mélyén az abszurditásra rátaláljon. Egyenes következménye ennek, hogy kifejezésmódja az irodalmi abszurd. A formát talán nem is kereste, kézenfekvő számára a dráma, amit olyan természetesen kezel, mint ahogy az ember levegőt vesz.
Alakjai kallódó, esetlő-botló, elmagányosodott, vergődő, félőrült, az emberi létezés perifériáira szorult emberek, akik azonban nem adtak fel semmit, él bennük a magasrendű értékek iránti vágy, - amivel ki is vívják rokonszenvüket. Sőt, Balázs Józseffel keresik a harmóniát, amit vagy megtalálnak, vagy sem, de a remény ott remeg minden dráma végkifejlete mögött a maga sejtelme bizonytalanságával.
Az idáig vezető út, az össze nem függő, feszült jelenetek sora olyan, mint az élet: nagyszerű, logikátlan és abszurd. A kötetet egy csokor vers egészíti ki, melyek egy expresszív „lírai én" megnyilvánulásai. Talán a „romantikus abszurd" kategóriába sorolhatók, ha egyáltalán van ilyen kategória.
Nagy értéke a kötetnek Burai István néhány, gondolatban és stílusban adekvát, remek grafikája. Vissza