Prelúdium és fúga

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Ezt értem...!, ez egészen érdekes, csak az zavar, ti nem figyeltek arra, amiről a Gábor beszélni kezdett - folytasd, kérlek!
Mint akit a gondolat valóban érdekel, nézett rám fényes szemmel Zsuzsa, ám én már nem tudtam beszédem úgy továbbvinni, ahogyan az angyal imént még engedte, a pincér is éppen akkor érkezett; de nem is volt pincér abban a pincében, ahol az a régi Gábor egykor üvegpoharat roppantott jobb kezében; -Milyen jó is volt a védőernyő, amit felénk emeltél, ott, katonáskodásunk légópincéjében - emlékezett a jeles könyvvizsgáló Zsuzsa mellé ülve -, nagy kaland volt.
Volt. A fagyos hajnalok, a bolyongások-kerengések az ügyeletes tiszt elől a köd függönyében; ahol a szürkeség alaknyi testességben megsűrűlni látszott, ott már csak finom szétválással kellett bölcsen körbefolyni a látótávolságot; - Hol a fenében voltak maguk?! - Hogy a reggeli tornán senkit sem láttam!? A vérengző zászlós - a vérengzést, azért ne szó szerint értsétek - hatvannyolcban, a csehszlovákiai bevonulással kétes érdemeket szerzett, egy faluban túllőtt a célon, majd az ügyet tusolandó zászlóssá előléptetve, e háttér alakulatnál, mint kiképzőnk már bennünket boldogíthatott. A parancsnokság pincéjében egyébként - misztikus kohézióban - kitűnő társaság sűrűsödött. Pszichológus, szociológus, tipográfus-grafikus, jeles könyvvizsgálónk, hangtechnikus és egy csapat remek nyomdász - a szocializmus vaslogikája mentén egybetereltek." Vissza

Fülszöveg

Ahogyan Max Planck olyan szívhez szólóan mondta.
- Hölgyeim és Uraim, az anyag önmagában nem létezik. Hozzátehetjük: saját tulajdonság-készletéből nem képes jelenállapotába hozni önmagát. A hullámállapot lokalizációját - hogy egy dolgot megbízhatóan, az idő folytonosságában, saját, jellemző állapotában és adott helyén találunk - csupán kvantumszintű kölcsönhatásainak köszönhetjük. A kvantumszint hullám-állapotú kereszt-kötései az adott struktúrák biztos fenntartói, az emanáció nyitottságának környezeti stabilitásunkat hordozó korlátozói. Kölcsönhatás hiányában ezen adottságok végtelen vagy határtalan kiterjedésű hullámfüggvény-állapotukban, mint még meg nem valósult, de meghatározott tulajdonságú lehetőségekként léteznek.
Hogy valami tartósan az, ami; hogy makroszkopikus entitásként önazonossággal, egzisztenciális létmóddal rendelkezik - a természeti környezetünkre, benne önmagunkra, kiterjedten magára az Univerzumra gondolok-, ez az állapot egyetlen módon létezhetik: a Teremtő szüntelen újrakeletkeztető akaratában. Az emanációban. Lét-tartama is ennek megfelelően csupán a másodperc milliomodának milliomoda. Ennyi a jelenpillanat lokális valósága. Az Univerzum mérete már a teljes időt magába zárja. Térbeli tágassága: az idő pontos helye. A tér és az idő egymást feltételező és egymásba átváltó, a hullámállapotból, a mozgási és gravitációs helyzetből eredő egylényegű anyagtulajdonság.
Nincs miről beszélni. Létünk nem valamiféle kilökött, Istentől idegen, a tér-idő határtalan torkába odavetett ősanyag saját okán szerveződött kombinációja. Mert a létünket kialakító és hordozó: Istennek önvalója. Semmilyen jelzővel nem definiálható tulajdon része. Jelen-pillanati kölcsönhatásaiban, a teremtés folyamatosságában nekünk ajándékozott szüntelen szándéka.
A determinált, tulajdon-testű isteni alap: melyben megtámaszkodhat a szabad akarat. Ne legyen kétségünk: Magában Istenben, az Ő részeként létezünk. Nem segít rajtunk elidegenítő, távolító tér-idő képzetünk. Isteni kötődésünknek, teremtett mivoltunk lelki megélésének gátja. Félelmünk szülője. Fia látásunkat tér-idő fogságától megszabadította. Vagyok, aki vagyok. Tér-időfüggetlen. Ekként jelentette ki önmagát. Nem láthatjuk az Atyát - csakis általa.
Tér-idő képzetünk szülője a teremtésben rejtező magasabb rendű elv - az entrópia. Az idő irányának - egyetlen okú - létrehozója. Struktúrák, sokaság nélkül az időnek nem születik meg a linearitása. Az entrópia elve biológiai létmódunk alfája-ómegája. A magasabb rendű entitások - a legösszetettebb struktúrák - szüntelen, az egyed testi pusztulásában és elmúlásában megnyilvánuló lebontása.
A Szellem - Eletet teremtő - örök önpusztítása. Minden vallás célja: Egzisztenciánkat a tér-időtől függetlenné tenni. Szellemünket önállapotába visszahelyezni. Az entrópiában születő, megújuló élet mintáját követve - önmagunkat a másiknak szellemi-lelki eledeléül felajánlani. Vissza