Előszó
2008. szeptember 8-án ünnepeltük templomunk felszentelésének 100. évfordulóját. Az egy hetes rendezvénysorozat középpontjában az Oltáriszentség ünneplése, és imádása állt. Ezen a héten - nem történt semmi különleges - ünnepélyesebb formában folytattuk azt a hivatást, amelyért templomunk megépült. Hálaadás is volt ez az egy hét. Visszatekintettünk a múltra, eseményekre, arcokra, életekre, amelyek az elmúlt időszak fontos állomásai, résztvevői voltak. Múltunkból érthetjük meg jelenünket. Nagy hálával és tisztelettel tartozunk elődeinknek, akik példaként éltek előttünk, mint az Eucharisztiából táplálkozó keresztény emberek. Haláluk után látjuk igazán hűségük, kitartásuk, hitük gazdag gyümölcseit. Erőt kapunk tőlük, ahhoz, hogy ne bizonytalanodjuk el a mai nehézségek láttán. A történelem viharai különös erővel söpörtek át hazánkon, és templomunk híveinek életén is az elmúlt 100 évben. Láthatjuk tehát azt, hogy mi, helyesebben Ki adta nekik az erőt. Életük épülete sziklára épült, lelkük tápláléka az Élet Kenyere volt, amit biztos forrásból merítettek. A centenáriumi hét azonban nem csak az emlékezés ideje volt számunkra, hanem örvendezhettük azon is, hogy az Oltáriszentség imádása, és templomának megünneplése, mily sok kereszténynek, papnak és püspöknek szívügye a mai időben. Megtapasztaltuk azt is, hogy az eucharisztikus lelkiség - melynek jeles helye templomunk - igazi közösségépítő erő hazánkban, fővárosunkban. A liturgia szépsége és magasztossága valóban felemelte lelkünket Istenhez. Sok ajándékkal halmoz el minket, gyermekeit, akik köré gyűlve, belőle táplálkozva szeretnénk életünket élni. Jelen kiadványunk emléket állít mindazoknak, akik jelenlétükkel, imádságaikkal, ünneplésükkel bekapcsolódtak hálaadásunkba. A következő oldalakon elsősorban a centenáriumi hét alatt elhangzott homíliákat és tanításokat nyújtjuk át szeretettel a kedves olvasók kezébe. Bizonyára sokan vannak, akik élőben hallották ezeket, most újból, figyelmesebben átelmélkedhetik, és életük középpontjába állíthatják üzenetüket. Akik viszont nem tudtak jelen lenni az előadásokon és miséken, valamint a rádióban sem tudták hallgatni, most gazdagodhatnak és táplálhatják az Eucharisztiához fűződő szeretetüket. Pünkösd ünnepéhez közeledve, adjunk hálát a Szentlélek Úristennek pásztorainkért, köszönjük meg Neki, hogy kiválasztotta és megtartja őket az Egyház szolgálatában. Adja meg a Szeretet Lelke mindnyájunknak, akik e könyvet olvassuk, hogy egyre jobban megértsük A és megéljük Isten szeretetének ajándékát, melyet az Oltáriszentségben hagyott ránk. így táplálkozva és növekedve tegyen bennünket hiteles tanúivá, hogy Jézus evangéliuma eljusson minden emberhez, különösen azokhoz, akik legjobban rászorulnak irgalmára.
Vissza