Prágai tükör 1995/4.

Előszó

Bemutatkozik a Prágai Tükör 1995/4. száma
Hiába is tagadnánk, számról-számra makacsul ismétlődő bemutatkozásaink látszatra elemi egyszerűsége bonyolult szerkesztői lelkiállapotokat takar - a bizakodástól az önmarcangolásig terjedő skálán. Mindazonáltal, kétség s remény közt hánykódva, talán a negyedik számunk bemutatkozásakor is hivatkozhatunk rá, hogy a változatosság programszerű követelményéhez ezúttal sem voltunk hűtlenek. Kitekintünk ebben a számban, mellesleg: egy "pártatlan" tollból származó írásnak köszönhetően, a magyar-osztrák történelmi együttélés egy máig fontos és tanulságokkal terhes színhelyére; továbbá egy újabban növekvő ázsiójú szecessziós cseh költőnő magyar vonatkozásaira, mi több: élettörténetének Magyarországgal való intim összefonódottságaira; a "külföld voltában is gondolataink és gondjaink belterületének érzett Szlovákiára; s mert az "örök törvények", mármint hogy a vallás dolgai minden folyóirat profiljába beleillenek, a távolabbi Ázsiára is. Oda méghozzá többszörösen is: cseh irodalmi sorozatunkban a légionárius Frantisek Langer örvén, kit szinte csak a minapában (az első cseh köztársasági érdemrendek és kitüntetések adományozása alkalmával!) tüntettek ki in memoriam, mint a cseh állameszme egyik jelentékeny megtestesítőjét. S végezetül, a prágai ószövetségi napok alkalmával a bennünket legközelebbről érintő vallások és felekezetek közös szent földjére is. De talán, írjuk reménykedve, tartalmilag sem egyhangú ez a történelmet, irodalmat, nemzetiségi kérdést, vallást, művészetet elegyítő negyedik szám. S nem utolsó sorban: fontosnak érezzük, hogy Szövetségünk élete ezúttal is megkapta a maga helyét, külön is fontosnak pedig, hogy feljegyezzük: a cseh- és morvaországi sajtó újabb időszaki kiadvánnyal szaporodott, a Brünni Magyar Futárral. Üdvözletünk és jókívánságaink kifejezése az olvasó színe előtt is megilleti őket. Vissza