Előszó
Péntek reggel volt, 1938 január 28-ika.
A téli napsütésben az új minisztérium hosszú homlokzata fakófehéren uralkodott a nagy téren; vékony hóréteg borított mindent.
Szemben állott a Szent...
Tovább
Előszó
Péntek reggel volt, 1938 január 28-ika.
A téli napsütésben az új minisztérium hosszú homlokzata fakófehéren uralkodott a nagy téren; vékony hóréteg borított mindent.
Szemben állott a Szent Vitus székesegyház, a Wallenstein-palota, aztán az ősi királyi vár; látni lehetett a jeges, hideg Moldva kanyargó, sötét, ódon hidaktól átszelt vonalát és sok-sok régi utcát; lenn terült a gazdag, régi Prága múzeumaival, templomaival, palotáival.
„A kis miniszter nagy háza", így nevezte a nép az új épületet, amikor az osztrák uralom alól való felszabadulás jelképeként felépült.
Büszkén emlegette így a nép s egyben irigykedve is, sőt csaknem gúnyolódva, mert hiszen a miniszter, aki elérte ezt a nagy dicsőséget, cseh volt s egyszerű paraszt származású; a kisemberek szinte el se hihették, hogy a magukfajta ember méltó lehet ilyen magas polcra.
Ma, ha az idegen németül kérdi tőlük a szomszéd utcát, bármilyen jól tudnak németül, szótlanul végigmérik és nem válaszolnak. Ha az idegen nem tud csehül, beszéljen franciául - hiszen a francia világnyelv; vagy esetleg angolul, mert aki tud közülük pár szót angolul, szívesen kérkedik vele.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal