Prága

Előszó

Prága nemcsak száztornyú, de százarcú is, mint minden város. Valamiben mégis különbözik tőlük - és ez a másság az, ami csodálatot kelt. Prága azon kevés helyek egyike, ahol az utazót valami megfogalmazhatatlan rejtély ejti rabul, ami egyszerre kellemes és elviselhetetlen érzés. Ez a titokzatos erő azonban valójában nem más, mint önmagunk keresése! Hiszen ne felejtsük el Lao-ce szavait: otthon maradva a világot, idegen tájakon barangolva elsősorban önmagunkat ismerhetjük meg. És erre remek alkalom egy prágai sörút. A város ugyanis ideális helyszín arra, hogy megleljük önmagunk és embertársaink mélyén a gyöngyöket, amelyekről másutt hajlamosak vagyunk megfeledkezni: és ez az, ami miatt elsősorban érdemes e város házai és kocsmái között bolyongani. Könyvünk elsősorban érzésekkel, és csak másodsorban adatokkal kíván az Olvasó szolgálatában állni. Ez nem jelenti azt, hogy önállóan nem használható, éppen ellenkezőleg: az egyénileg utazó elsősorban e könyvecske által kerül majd közelebb a városhoz és önmagához! Hiszen mi más lehet egy valódi utazó célja, mint megismerni a genius locit, a hely hamisítatlan szellemét. A lexikális adatoknak másutt, máskor is utánanézhet. A mai turista legtöbbször abban a tévhitben él, hogy az utazás során is elsősorban ismeretekre kell szert tennie, és ezeket az ismereteket fotókkal dokumentálnia. Nem ér-e többet, ha egy prágai kocsmában leülünk Hrabalt olvasni, és az utazás előtt vagy hazatérvén ismerkedünk csak meg a város történetének adataival? Nem izgalmasabb-e, ha Prágát járva szabadon eresztjük fantáziánkat: a régi falrepedésekben elillanó tündéreket látunk, egy éji séta során a Vltava habjai közül a zöldhajú Vizimanó vigyorog ránk, vagy valamelyik kocsmában hirtelen Hrabal vagy Svejk jelenik meg lelki szemeink előtt? Ez az útikönyv azért született, hogy olyan helyekre vezesse Önöket, ahol a túlságosan zajos magány különös csendjében meghallják mindazt, amit ez a város általában csak lakóinak árul el. Hogy a személytelen adatok helyett lehetővé tegye az utazónak a rég elfeledett titkok felfedését. Hogy házainak és lakóinak históriáját ne csupán a történelem pillanataiban, de az Örökkévalóság időtlenségében is el tudja helyezni. Hogy az esti sörszomj és a délelőtti másnaposság ugyanúgy része legyen annak, amiért az utazó ide téved. Hogy a kitervelt útvonalak mellett a véletlen is megmutassa csodálatos logikáját. Hogy a részekből összeálljon az Egész. A többi már a bédekkerek dolga... Vissza

Fülszöveg

Prágát nemcsak a sör fővárosaként, hanem a száz torony városaként is szokták emlegetni. Gótikus, barokk és klasszicista épületek sorakoznak szervesen a tájba illeszkedve, csúcsaikkal az ég felé kapaszkodva. A világhírű francia építész, Le Corbusier találó mondása jut eszünkbe: „Prága az egyedüli város, amely nem fekszik a tájban, hanem benne áll". Szentigaz: nem minden város képes arra, hogy büszkén, egyenes tartással tűrje a történelem viharait, örök hitével és karcsú tornyaival kapaszkodjon az ég felé, s eközben idelenn is megőrizze a hétköznapi emberség színtereit. Prága ilyen város.
Prágában sörözni sem csak annyi, amennyi Budapesten, Münchenben vagy Amszterdamban. A prágai kocsmák puritán faasztalai mellől, a testes üvegkorsók mögül hatalmas perspektívák nyílnak térben, időben és az erkölcsi dimenziókban egyaránt. Ellátunk az égig, ahol - akár hiszünk benne, akár nem - valakik elnézően mosolyognak esendőségeink láttán. Mélyen lelátunk a földbe is, ahol az ősök csontjai nyugosznak. Ellátunk az időben visszafelé legalább ezer évet, lovascsapatok közeledését halljuk, láncok csörgését, szerzetesek zsolozsmázását, királyok súlyos lépteit. Akkor sem korlátozza tekintetünket semmi, ha a cseh sör habja fölött a jövőbe nézünk. Ükunokánk, akinek meg sem érjük talán a születését, szintén itt fog ülni, ennél az asztalnál, kortyol egyet a hűvös barna sörből, rámosolyog a szerelmére, aztán a felfedező izgalmával teríti ki az asztalon a Prága-térképet. Lehet, hogy papíron nem is lesz már térkép, sem ez az útikönyv, csak egy tenyérnyi laptop, amelynek színes képernyőjén feltűnik a Károlyhíd, a Hradzsin, s a jótanácsok, hogy két műemlék megtekintése között melyik sörözőbe érdemes beülni.
Mert Prága mindig lesz, Prága örök, ezek a méltóságteljes barna asztalok sem korhadnak el soha, s a cseh sör is örök, minden kortya egy korty a halhatatlanságból, úgy igyuk. A kockázatok és mellékhatások elhanyagolhatók. A prágai sörtől múlik a depresszió, eloszlik a magány. A prágai sör megmutatja helyünket a történelemben. Vissza