Prae 2002/1-2.

Előszó

Kedves...!

Azért fontos ez, mert ebben van a pénz, ezt nézik, hallgatják, néha vagy néha elég nagy mennyiségben olvassák is (az emberek); mindannyiunk tanítómestere: innen szerezzük történelmi, szexuális, gasztronómiai műveltségünket meg a praktikákat; belőle kapjuk információinkat, melyek a gondolkodásunkhoz elengedhetetlenül szükségesek; ebből ókumuláljuk ki, hogy mit vegyünk fel (le), mit hallgassunk meg, kinek mondjuk: „kurva anyád", / kinek pedig: „szeretlek". // Stb.
A gyerekeket nem az iskola vagy nem a szülők nevelik, hanem hogy nézik vagy/és hallgatják. Nem az élet van az iskoláért, hanem ők vannak érte. Egy felmérés kimutatta, hogy közel ötven százalékban hat rájuk. Őbenne (őkbennük) nemcsak találkozik, hanem (egyben) meg is szűnik tér, idő, szellemiség (műalkotás): szülőhazánk, e lángostul ölelt kis ország, hangra fingó ebbarátok világa. Tárkép e táj, melyet éjcs bóna márta // mutat - a frontokon pálcikája. Őrangyala fogyókúráztatja / Zsávolya Zoltánt. De ezt még átírjuk. Most új bekezdés új emberei növöldöznek ki.
(Mert:) Ami egykor volt, ma már nincsen. Történeti-poétikai megközelítésben az ember halott, s ő él. Ne a múltról beszéljünk, hanem arról, hogy miben különbözik a jelen tőle. (Rút, sybarita váz.) (S egyébként éljen a jövőorientált beszédmód!) Benne látjuk az elválását a hagyománynak a változtatástól. Az utolsó szó jogán a németben a (-) készülék semlegesnemű. A másik, a hálózat nem az utolsó szó jogán semlegesnemű. Más jogok új ura ő. Mindezt a legmélyebb romantikus indíttatásból mondjuk! (jótanács:) Vagy mégis inkább: mondjuk abból is!
Azt szeretnénk, ha olyan műveket írnának/-tok, -tek, -tök, melyek megannyi kistükrei a médiának/-koknak/-umoknak, árnyalt leszopódásai apró kis/nagy diszkurzív tereknek, időknek, halaknak, vadaknak s jó falatnak. (Mert hát:) Médiát látunk csak, mégis megkérdezzük: / Van-e élet a közegi mögött? / (Vagy csak rút sybarita váz?) / Vagy után? Vagy? (Van.)
Kétféle műveket szeretünk: vicceset vagy izgalmasakat. Személyesen azonban én, Barta Bandika beszélőkéje kifejezem azt a hangsúlyos kívánságomat, hogy jó lenne, ha szülessen(ek) írás (ok) arról a ma már eltemetett, mert elfölöslegesedett kérdésről, mely őneki (őknekik) az elnevezését illeti. Annak idején Torgyán József hírestől Grétsy László médiai nyelvészig többen tették le szavazatukat a médium-médiumok-média-médiák kérdésben. Hátha mindez újban - persze szigorúan csak a romantikus indíttatásból - visszafelé is kihat. (És akkor levethetjük rút, sybarita vázunkat, vagy legalább vendéghajjal álcázhatjuk stb.)
(Például:) Ön hogyan borotválkozik? Géppel vagy fölébe száll? - Nem, én kézi erővel szoktam. - S milyen habot használ? - ... - És aztán áfter sév? - Most őszinte hangulatban vagyok, ilyen fehér doboz vagy üvegben van, melyet balzsamosra Bosznia papja főz. Váncza sütőporral. - És már erre rá se hederítek. - Át lett többször csinálva, / mégis elég hiába. - Ne írjanak/-tok olyan sok tágat - inkább szűkítsenek. Vissza