Pozsonyi éjszakák (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az Astoria nagykávéházban a földszinten ültek a követségi tisztviselők, állami hivatalnokok, katonatisztek, gyárosok, bankárok, nagykereskedők, vállalati igazgatók, kormánypárti és ellenzékiséget mívelő képviselők, meg újságírók. Ott sürgött-forgott közöttük egy mézes-mázos, derülő-borulóarcú embertípus: az ügynök. Nagyrészt férfiak, de akadt közöttük szépszámmal nő is. Mindig ott foglaltak helyet, ahonnan beláthatták a kávéházi terepet. Kezükben újság, szájukban drága cigaretta, vagy illatos szivar, előttük arany, ezüst, vagy platina cigarettatárca, feltűnő névbetűvel. Főleg az újságok közgazdasági, színházi és külpoitikai rovata iránt érdeklődtek, de nagy parlamenti botrányok idején s a költségvetés tárgyalásakor a belpolitikai rovatot is tanulmányozták. (...)
Utunkra sűrű esőcseppek hulltak. Sírt az ég. Komorra változott az arca. Az előbb csak palaszürke volt, most már olyan lett, mintha valaki befüstölte volna. A vén Iszter lomhán ballagott, nem volt sietős az útja. Hajók úsztak testén: német, holland, román, szerb és magyar hajók. Megálltak a kőkorlát mellett, a hajóállomással szemközt.
- Sötétségben jártunk. Vajjon világosságba lépünk-e, ha hazamegyünk? - kérdezte Elek. Homályos kérdésére egyikünk se adott, hisz nem is adhatott választ, de mindnyájan éreztük, hogy kél a magyarság hajnala.
- Nehéz ma magyarnak lenni - mondta Póri hosszú séta után. - Megfogyatkozunk, amikor megszaporodunk; elfogyunk akkor, mikor nyő az ország. Ország, amelyik távoli sziget marad nekünk, ittélőknek. Sziget, ahová kivethet bennünket, ha úgy tetszik néki, az idegen tenger.
- Sziget a sok idegen tengerben - mondtam - kicsi, árva magyar sziget. Ki tudja, nem kell-e előlről kezdenünk a harcot?...
- Harc lesz az életetek - mondta tört, fáradt hangon Balogh. Kezében zsebkendő volt. Szeméhez emelte. Nem tudom a könnyét törölte-e le, vagy szemébe szállt a korom a Dunán úszó sok-sok idegen hajóról?...
Sohasem tudtam meg." Vissza