Asszony

Előszó

Részlet a kötetből:

ELSŐ FELVONÁS.

Szín: Fogadószoba a férj nyaralójában a városliget környékén. Jobbra és balra egy-egy ajtó a szomszéd szobákba. Hátul a jobb sarokban nyitott terraszra vezető ajtó. Hátul középen lépcső, mely egy torony-szobába vezet. Könyvszekrény, zongora, tükör stb.

ELSŐ JELENET.
Feleség egyedül.

Feleség (díszes házi ruhában; a könyvszekrényben könyveket válogat, több könyvet kivesz, megnézi a címéi és idegesen visszadobja. Ez se... Ez se... Csupa unalom. Rettentő hosszú csaták s rövid szerelmek. (Becsapja a könyvszekrény ajtaját.) Maradjon az anyósomnak. (Előre jön.) Végre van fogalmam az ólomfedelű börtönről. Nyaralónak hívják. A férjek odacsukják a feleségeiket, hogy ők dorbézolhassanak. (Az ablakhoz megy. Kinéz.) Egy lélek se jön! (Visszalép az ablaktól.) De az én uram nem közönséges ember, őt a közügyek tartják távol az otthontól. (Közben a zongora elé ül.) Egyszer szeretném már ismerni ezeket a (idegesen a billentyűkre üt) közügyeket. Csak egyszer szembe találkozzam vele, tudom Istenem, kikaparom... (Felugrik.) De szörnyen óvatos. A férjek fifikája, hogy hűnek mutatják magukat, csakhogy az asszonyt visszatartsák a hűtlenségtől. (Közben a tükör elé ment, s ne\i magát.) Minek is a szépség, ha csak magam látom. Az unalom kétségbeejtően csúfít. Már is meglátszik rajtam. Ah! Egy eszme! (A csengettyűre üt.) Végre is mirevaló a demokrácia? Ha a nagy úr unatkozik a maga előkelőségében, lejebb száll egy-két társadalmi fokkal és igen jól mulat. (Vállat von.) A férjek néha igen jól elmulatnak a szobacicusainkkal; próbáljuk meg mi asszonyok is. Vissza