Port-Artúr I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Esteledőre hajlott a derült, fagyos nappal. Ferdénhulló alkonyatelőtti napsugarak ragyogták be Port-Artúrt s a környező hegyek komor, szürke szikláit. A tenger felől gyenge szellő fújdogált és söpörte az itt-ott még megmaradt havat.
A kikötőben és a városban a hétköznap ellenére is nagy volt az élénkség. 1904 január 26-án Kvang-tung kormányzóság egész orosz hivatalnoki kara összegyűlt Port-Artúrban. A tengerészek ezen a napon rendezték a hagyományos bált Mária Ivanovna Sztark nevenapja tiszteletére, ki a csendes-óceáni hajóhad parancsnokának felesége volt. Mindenki szerette volna legalább egy pillanatra látni az ünneplő közönséget, a csillogó tengerészeket, a díszbe öltözött civileket. Úgy hírlett, hogy maga Alexejev tengernagy, a cár távolkeleti helytartója is megjelenik a bálon ragyogó vezérkarával.
Már esti kilenc órától kezdve egyre gyűlt kocsin és gyalog a nagyszámú vendégsereg a tengerészkaszinó épületébe. Elsőnek a fiatalság érkezett meg: a zászlósok, hadnagyok hölgyeikkel.
A hadnagyok után jöttek a különféle rendű és rangú törzstisztek aranysujtásos egyenruhákban, nehéz, tömör vállrojtokkal. Ők alkották asszonyaikkal a díszkíséretet a vendégeket fogadó tengernagyi pár körül. A terem gyorsan megtelt. A zenekar rázendített a polonaise-re, és Sztark tengernagy segédtisztje, Dukelyszkij hadnagy, egy magastermetű, gesztenyebarna hajú, szép fiatalember felhívta a gavallérokat, hogy kérjék táncra a hölgyeket. A polonaise után keringő következett. Megkezdődött a bál... Vissza

Fülszöveg

Az orosz-japán háború és Port Artur ostroma az azóta eltelt 4 évtized alatt gyakran ihlette meg a történelmi regények íróit. A multban megjelent ilyentárgyú történelmi regények azonban mindig elkanyarodtak a valóságtól, vagy mentegettek, vagy vádoltak, de mindenképpen eltorzították az igazságot.
A. Sztepánov Sztálin-díjas történelmi regényében mesteri kézzel nyúlt a hatalmas témaanyaghoz. Nem véd és nem vádol, csak megelevenít. Megdöbbentő realitással tárja az olvasó elé a cári hadsereg tábornoki és tiszti karának nemtörődömségét és féktelen becsvágyát. Mint baljós halálmadárak suhannak végig a regény lapjain a mult korrupt, pénzsóvár, az üzletet és profitot istenítő, hazaáruló árnyai. Ugyanakkor felsorakoznak a nép egyszerű gyermekei, közkatonák, tüzérek, matrózok megingathatatlan hazaszeretetükkel, sokszor gyermekes könnyelműségnek tűnő önfeláldozásukkal és szülőföldjük szeretetéből fakadó hősiességükkel, előre meghirdetve egy új, szebb, emberibb világ hajnalát. Ahogyan A. Sztepánov megrajzolja figuráit, az a jellemábrázolás kiteljesedése. Szinte fizikailag érezhető, hogy a nép nagyszerű fiai: katonák, matrózok és a haladószellemű tisztek hogyan fűzték össze Port Artur sorsát az orosz nép érdekeivel és becsületével.
Mint egy rendkívüli izgalmas filmet, úgy pergeti le az olvasó előtt az orosz-japán háború és Port Artur ostromának váratlan fordulatokban bővelkedő eseményeit. Mind a szárazföldi, mind a tengeri csata leírásai megrázó erővel juttatják kifejezésre a háború borzalmait. Ez a hatalmas történelmi regény nemcsak tanít, nevel, hanem egyben olyan lebilincselő olvasmány is, amely az első betűtől az utolsóig fogva tartja az olvasó érdeklődését. Vissza