Pöröly Miska igazsága

Előszó

Részlet a könyvből:
Déli egy óra...
A nagy marópad is lassan köpi a sárgarézforgácsot, mintha belefáradt volna reggel óta a pörgésbe. A reszelők, fogók, kiskalapácsok tarkabarka muzsikája ritkul, lassul. A műszerészek csak egyik szemükkel nézik a javítás alatt álló írógépet, könyvelőmasinát másik szemük az ablakra téved, ösztönösen ... ott a hirdetőoszlop, tetején a villanyóra.
Pöröly Miska - becsületes nevén Juhász Mihály - feláll a munka mellől és azt mondja:
- Ebédidő!
A „Pöröly" név inaskora óla ráragadt. Ki adta? Nem tudni. Illik rája ...
Van abban valami jóleső, ahogyan az ember ilyenkor kinyújtja a kezét-lábát. Az arcok kifejezése megváltozik, felenged a feszült figyelem, vidámabb lesz mindenki. A tréfamester Zsiska hátraveti nagy, szőke sörényét és szokása szerint rímet farag az ebédidő örömére:
- Gyerekek egyetek, hadd teljék a begyetek! Malceit!
Húszan mozgolódnak a hosszú mű hely teremben. Elfújják a forrasztólángokat. a forgódeszkáról leteszik a javítandó gépeket az asztalra, tetejébe viaszosvászon-takarót borítanak. A műszerek a fiókba kerülnek, mindenki igyekszik kezet mosni. Aki közel lakik, hazamegy: a távolabbi Jakosok előszedik a lábasokat, melegítik a hazait, konyhaszagú lesz egyszeribe a javítóműhely. Jól él a Bartos-cég húsz írógépműszerésze. A főnök emberséges, jól fizet. A főműszerész pedig olyan fiú, hogy mindenki elismeri róla szakember és kolléga voltát. Legény a talpán Pöröly Miska, ezt még a konkurrencia sem vonja kétségbe soha! Ott áll a műhely közepén, dudorászik és néz az ajtó felé. Vissza