Porlepte históriák

Előszó

Emo Bohún Porlepte históriák című könyve különlegessége a szlovák irodalomnak. Az előző korszak irodalmában nehezen lelhetnénk fel párját: rokontalanságukban a könyvbe foglalt történetek nem kötődnek elődökhöz, nem falusiak és nem is kisvárosiak vagy városiak, nem oktató és nem is erkölcsjavító célzatúak vagy szatirikusak. Fura esetekről van szó bennük, komoly és komikus fura esetekről, amelyek minden ember, életében előfordulnak. Helyenként Csehovra, másutt Mikszáthra, főképpen azonban Maupassant-ra emlékeztetnek; ezzel nem akarjuk őket túlértékelni, csupán jellegüket kívánjuk pontosabban meghatározni.
Egy régi világ aromáját adják, közelebb hozzák alakjait, amelyek mindenekelőtt a típusok és jellemek kiváló rajzával tűnnek ki. Elszegényedett grófok, divatjuk múlt bonvivánok, különcök, a "régi jó időket" emlegető öregurak, szerelmek, amelyeknek csupán melengető emléke maradt, rokonszenves kalandorok, sikkasztók, szerencsétlen szerelmesek, választékos viselkedésű gavallérok és hölgyek, akik szerelmüket rózsacsokorba vagy selyemzsebkendőbe sóhajtják bele - mindez elvonul előttünk Bohún levendulaszagú történeteiben.
Azok, melyek az első világháború előtti életről beszélnek, par excellence magyarországiak. Nyoma sincs bennük a sovinizmusnak. Típusokat, jellemeket gúnyolnak ki, nem pedig egy nemzet tagjait. A csehszlovákiaiakban, amelyekben feltámadnak a München előtti köztársaság erkölcsei és életstílusa, az író a provinciális elzárkózottságon, a karrierizmuson és az újgazdagokon ironizál. Vissza