Fülszöveg
Rilke ifjú költő barátjához intézett első levelében
azt javasolta, hogy csak akkor írjon, ha mást nem
tud tenni, ha olyan nagy az önkifejezés kényszere.
Bartal Tamás, gondolom, szintén nem tud nem írni,
hisz mi egyéb késztetné arra, hogy megmutassa,
prizmáján keresztül hogyan törik a világ belé érkező
fénye s médiuma legyen az őt átjáró életnek. Mondom,
nem tehet mást, írnia kell. És milyen jól teszi!
Mindannyian hozzáteszünk valamit az élethez, a
világhoz: elveszünk belőle, alakítjuk, gazdagítjuk. Ki
jobban, ki kevésbé. Az írás, a műalkotás tartósabb
nyomot hagy, akkor sikeres igazán, ha aztán, mint a
földbevetett kicsírázó és termést hozó piciny mag,
megszűnik, föloldódik. Kívánom, hogy a kötetnek is
ez legyen a sorsa, épüljön bele életünkbe, oldódjon
föl a világban. Ehhez az adottságai megvannak.
Tömör, nem túlbeszélt versek, novellák, példázatok;
letisztultak. Véletlenül elkapott beszélgetések, nem
halljuk az előzményeket, mégis azonnal ismerős a
helyzet....
Tovább
Fülszöveg
Rilke ifjú költő barátjához intézett első levelében
azt javasolta, hogy csak akkor írjon, ha mást nem
tud tenni, ha olyan nagy az önkifejezés kényszere.
Bartal Tamás, gondolom, szintén nem tud nem írni,
hisz mi egyéb késztetné arra, hogy megmutassa,
prizmáján keresztül hogyan törik a világ belé érkező
fénye s médiuma legyen az őt átjáró életnek. Mondom,
nem tehet mást, írnia kell. És milyen jól teszi!
Mindannyian hozzáteszünk valamit az élethez, a
világhoz: elveszünk belőle, alakítjuk, gazdagítjuk. Ki
jobban, ki kevésbé. Az írás, a műalkotás tartósabb
nyomot hagy, akkor sikeres igazán, ha aztán, mint a
földbevetett kicsírázó és termést hozó piciny mag,
megszűnik, föloldódik. Kívánom, hogy a kötetnek is
ez legyen a sorsa, épüljön bele életünkbe, oldódjon
föl a világban. Ehhez az adottságai megvannak.
Tömör, nem túlbeszélt versek, novellák, példázatok;
letisztultak. Véletlenül elkapott beszélgetések, nem
halljuk az előzményeket, mégis azonnal ismerős a
helyzet. Hegyezzük a fülünk, néha nem tudjuk logikai
sorba rakni az elhangzottakat. Tovább kell gondolnunk
a hallottakat. Néha kevés a fogódzó, de nem tudjuk
kiverni fejünkből némelyik mondatát. Gondolkodásra,
továbbgondolásra késztetnek a sorok, együttműködést
kérnek az olvasótól, párbeszédet.
Olvassuk, beszéljünk, vitatkozzunk e kötettel!
Vissza