Előszó
Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (Textilmúzeum), mint a neve is jelzi, küldetésszerűen foglalkozik a textíliák ipartörténetével, és ezen belül a ponyvával. A ponyvaszövet...
Tovább
Előszó
Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (Textilmúzeum), mint a neve is jelzi, küldetésszerűen foglalkozik a textíliák ipartörténetével, és ezen belül a ponyvával. A ponyvaszövet kialakulásával, szerkezeti változásaival és alkalmazásának összefüggéseivel. A múzeum gyűjti a ponyvát és a témához tartozó szakmatörténeti tárgyi anyagot, dokumentumokat, a kapcsolódó szakmák, mint például a szövő-, festő-, kikészítő-, szabó-varró, kötélverő céhek, műhelyek, üzemek rekvizitumait.
A ponyvagyűjtés célja az egyes típusok elemzése, feltárása, őrzése és bemutatása. A gyűjtést - a MaDok kortárs tárgyak múzeumi gyűjtése program keretein belül - lehetőségünk van a ma előállított és használatos új ponyvatermékekre, illetőleg a ponyvafunkciót betöltő tárgyakra is kiterjeszteni.
A többéves gyűjtőmunka során beszerzett nagyobb mennyiségű használt kamion- és teherautóponyva újrafelhasználása céljából indítottuk el a kortárs művészeti programot. Célunk az volt, hogy a nagyméretű sík ponyvafelületekre műalkotások létrehozását kezdeményezzük. Ezek a felületek, nem pusztán az anyag mibenlétét mutatják, hanem a többéves használat nyomait, ragasztás, szakadás, foltozás, javítás, átfestés során keletkezett deformálódásokat, tehát az „utazó" tárgy viharos múltját is tükrözik. így a más-más üzenetet hordozó felületekre reagálhattak a művészek. A felhívásra 27 kortárs művész, képző- és iparművészek vegyesen, 28 alkotást készítettek. A Ponyva kiállítás része annak a kortárs művészek számára kiírt programsorozatnak, amelyet 2002-ben indítottunk az Igen-Nem kiállítással. A két esemény közös vonása, hogy a leselejtezett alapanyag - az előbbinél jacquard-lyukkártya-karton, itt a ponyvaszövet - jelentette a kihívást. Mindkét esetben a Textilmúzeum gondoskodott az alapanyagok kiosztásáról. Az Igen-Nem alkalmával az elavult szövéstechnológiát évszázadokig kiszolgáló segédanyag, a papíralapú lyukkártyák, kartonok adták az ötletet ahhoz, hogy a gyűjtött mennyiség egy részét újra, illetőleg más célra használjuk fel. Másképpen: az információhordozó szekunder információkkal való feltöltése volt a cél. A sorban középen foglal helyet A gőz mégis marad című kiállítás, amelyen a műalkotások az illékony gőzt, a megfoghatatlant jelenítették meg. A fenti kiállítások mindegyike szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban áll a textilfeldolgozó iparral.
Vissza