Előszó
1. Hetven évről 3 oldalon
Kata Mihály vagyok. 1935-ben születtem Körösladányban (Békés megye), 1954-ben Szeghalmon kitűnően érettségiztem, 1959-ben Szegeden kitüntetéses oklevéllel gyógyszerész, 1964-ben gyógyszerészdoktor (summa cum laude), majd szakgyógyszerész, 1979-ben kandidátus, 1991-ben a gyógyszerésztudomány doktora és 1993-ban egyetemi tanár, ill. 2005-ben nyugdíjas, majd professor emeritus lettem. Tevékenységem fő területei: az oktatás, a tudományos kutatás, a menedzselés és a közélet.
Emlékszem a történelem jelentős eseményeire: pl. a II. világháború utolsó éveire, Tildy Zoltán köztársasági elnök beiktatását követő búcsúztatására Szeghalmon és az 1948-as centenáriumi ünnepségekre; továbbá 1956-ban egyetemistaként a Nemzetőrség tagja voltam. Tanulságos élményeim vannak a rendszerváltás egyes szereplőiről.
1948-ban természetesen Petőfi költeményei hatottak rám, aztán Ady Endre versei érdekeltek, majd - a most 100 éve született - József Attila, később Váczi Mihály művei tetszettek, manapság Kovács András Ferenc költészetéért lelkesedem ... Ennélfogva számomra természetesek József Attila sorai, miszerint „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes Felnőtt életemet e sorok határozták meg: általában a munkámban (először 11 éves koromban mentem dolgozni), a repülésben és gyógyszerészként, ill. később egyetemi oktatóként és kutatóként is.
1941-ben kezdtem római katolikus elemi iskolába járni Radnai József tanító úrhoz, akinek az első osztálya voltunk, akik már nem használtunk palatáblát és az utolsók, akik még délelőtt és délután is tanultunk. Ekkor bő 4 km-re laktunk az iskolától; másodikos koromtól 8 km-re (ez napi 16, azaz heti 96 km-t jelentett, természetesen gyalog).
Ezután Szeghalmon a Péter András Gimnázium reál tagozatának bejáró diákja voltam, ahol szakkörökre jártam, latinul is tanultam, vízijártassági vizsgát tettem, motorkerékpár vezetői jogosítványt szereztem (nagymotorra), tudtam detektoros rádiót építeni, megtanultam gépelni és gyorsírni, félszáz startom volt vitorlázó repülőgéppel és ejtőernyőztem is, osztályom DlSZ-titkára voltam, 5 újságot járattam és - mellesleg - kitűnően érettségiztem.
Hallgatóként 1954-ben kerültem Szegedre. Akkor ebben az Eötvös utcai épületben volt a Lektorátus, a Biológiai Intézet, a Szemklinika ún. Trachoma-részlege és a Kocsedónak csúfolt fiúkollégium. Viszont remek egyetemi oktatóink voltak! Édesapámat 9 éves koromban a II. világháborúban, édesanyámat 22 éves - egyetemista - koromban pancreas-tumorban veszítettem el.
Intézetünk tanszékvezető professzoraim jól emlékszem: Dávid professzortól Gyógyszerészi propedeutikát és Gyógyszerészi technológiát tanultunk, nála szigorlatoztam is. Kitüntető szerencsémnek tartom, hogy 24 éven át lehettem Kedvessy professzor munkatársa mint gyakornok, tanársegéd, adjunktus és docens. Tőle megtanultam oktatni, kutatni és vezetni. Selmeczi professzor mellett önálló oktató, kutató és vezető lehettem. - Szabóné Révész Piroska professzornak drukkolok...
Ugyancsak jól emlékszem Karunk mind a 8 dékánjára. 1957-ben hallgató voltam, amikor a Kar megalakult: Dirner professzor, Karunk első dékánja próbált menteni minket 1956-ban és avatott fel bennünket: ő volt az, akire a nála végzett gyógyszerészek mind szeretettel gondolnak. Később fiatal oktatóként tőle is sokat tanultam. Ezt az épületet 1962. május 18-án, Nóvák prof dékánsága - és Doleschall Frigyes minisztersége - idején adták át [Gyógyszerészet 6(6), 231-232 (1962)]. Kedvessy dékán úr és a SZOTE kiváló irányító professzorai mellett szocializálódtam vezetésre...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal