Pompeji

Előszó

Időszámításunk első évszázadában, a Vezúv egyik félelmetes kitörésekor a földrengés elpusztította Pompeji itáliai városkát, mely a mai Nápoly közelében terült el. A katasztrófa a 79. év augusztusában zúdult a városra.
Pompeji eltűnt a föld színéről: romjai fölött hosszú évszázadok alatt új talajrétegek képződtek. A XVIII. század folyamán azonban megkezdődtek az első ásatások. Eleinte csak szórványosan és találomra kutattak a hajdani város elsüllyedt maradványai után, de később tudományosan megszervezett, technikailag tökéletesebb módszerekkel fojtatták az ásatási munkálatokat. Sok minden került napvilágra, mégpedig - hogy úgy mondjuk - konzervált állapotban, mert a városra hullott forró hamueső vastag rétege légmentesen elzárta a betemetett épületeket, tárgyakat, embereket. A régészek előtt feltárultak a város tereinek, lakóházainak, középületeinek maradványai, lakóinak mindennapos használati tárgyai, szerszámai. Elolvasták a kőbe vésett feliratokat, feltárták a részben megsérült falfestményeket és szobrokat; sőt még egy-egy ott pusztult ember vagy állat testi körvonalait is sikerült rekonstruálniuk, mert ha maguk a testek rég porrá vállatak is, formáik világos lenyomatot hagytak a kővé szilárdult hamuban. Vissza

Fülszöveg

Időszámításunk szerint 79-ben, augusztus hónapban, mikor a gazdag campaniai tájakon ért az illatos szőlő és az olajbogyó, szörnyű katasztrófa híre járta be az antik világot. A Vezúv kő- és hamueső alá temetett sok villát meg majorságot és egy nagyobb meg egy kisebb várost: Pompejit és Herculaneumot.
Pompeji régi város volt már ekkor. Egyes termékei messze földön ismertté tették nevét. Forumát és az egész várost nagyszerű középületek díszítették, jobbmódú polgárai szép és művészi tárgyakkal díszített házakban laktak.
S a Vezúv kitörése egyik óráról a másikra véget vetett minden életnek...
A kemencékben bennmaradtak a kenyerek, az istállókban az állatok. Sokaknak sikerült legbecsesebb ingóságaikkal idejében elmenekülniük, de voltak, akiket házukban vagy az utcán utólért a halál. Pompeji elpusztult, emléke is elhomályosult, s végül már a környékbeli parasztok sem tudták, miért hívják azt a dűlőt "la cittá"-nak, "a város"-nak.
A halál azonban ebben az esetben a sokkal tartósabb lét eszköze volt. Az antik Campania többi városait a népvándorlás, a barbár középkor és a még barbárabb újkori kincsgyűjtő szenvedély szinte nyomtalanul elpusztította. Pompejit viszont a régész ásója kiszabadította takarója alól, s a vallatóra fogott kövek, tárgyak ma sok mindent elmondanak egy rég letűnt kor társadalmáról és embereiről.
Marija J. Szergejengo, ez a kitűnő régész és eleven fantáziájú író tolmácsolja nekünk e könyvben a kövek vallomását. Szó és kép minden olvasójának személyes és maradandó élményévé teszi az emberiség kulturális örökségének kincsestárát, Pompejit. Vissza