"Mert annyit érek én, amennyit ér a szó"

Előszó

„Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és / előre tudtam, eltemetnek végül tó"...írta Radnóti Miklós az 1938-ban készített Istenhegyi jegyzetekben, majd aggódó féltéssel tette hozzá: „De mondd, a mű, - az megmaradt? " A 2009-es esztendőben születésének centenáriumi évében Szegeden is gyakran emlékeztünk Radnóti Miklósra. A Budapesten született, tizenegy esztendős korától árva Glatter, később Radnóti (már e névért is hogy meg kellett küzdeni...) Miklósnak fájdalmasan rövid élet adatott és tragikus véget szánt a Sors. A rövid életet lezáró „ hosszú menetelés " Abdáig, 1944. november 9-ig tartott. Alig több mint 35 esztendőt ért meg. Életútja ismert: Budapesten nevelkedett, majd 1930-ra az is eldőlt, hogy nem lesz textilmérnök, s az 1930-as esztendő „Pogány köszöntője" már nagyreményű költőként hozta Szegedre, az Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakára. Tudjuk valamennyien, volt egyetemisták, hogy az egyetemi évek az ember életének meghatározó élményanyagát adják. Így volt ez Radnóti Miklós esetében is. „ Öt évet laktam városodban költő" mondja a Juhász Gyula halálára írt Elégiájában. Valójában tudjuk, egy kissé többet, mint ötöt, hiszen, noha 1935-ben feleségével, Gyarmati Fannyval Budapesten telepedett le, korábbi kapcsolatai, egyetemi tanárai és szakmai munkái vissza-visszaszólították a városba. Ismereteink szerint, utolsó szegedi látogatására kissé több mint 70 esztendővel ezelőtt, 1939. február 5-én került sor: Radnóti Miklós a szegedi szellemi életben oly jelentős szerepet játszó Dugonics Társaság városháza nagytermében tartott felolvasó ülésén vett részt. Költészete Szegedre ismét 1945. január 21-én tért meg: a bori táborban írott versek, a „Hetedik ecloga" és az "A la recherche"... a Szegedi Belvárosi Mozi irodalmi matinéján hangzottak el itthon először. Születésének századik évfordulóján egy tudásvággyal telített fiatalember, egy szenzibilis bölcsész alakját idéztük. Tudjuk, Szegeden kitűnő tanárok és nagyszerű szellemi társak közé került. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, melyhez 1931-ben csatlakozott, olyan szellemi és baráti közeg volt, mely a társadalom kérdéseire érzékeny, a közért és az értékekért tenni akaró, kiváló személyiségek gyűjtőhelye s valódi műhelye lett. A "művkollos" pályatársak később, a saját területükön ugyancsak a hazai szellemi élet jeles személyiségeivé váltak: Ortutay Gyula, Bálint Sándor, Hont Ferenc, Erdei Ferenc, Müller Miklós, Baróti Dezső, Gáspár Zoltán, Buday György, Tolnai Gábor neve és életútja fémjelzi az ott folyó szerteágazó és gazdag művelődési-művészeti tevékenységet, rajzolja fel annak különböző irányait s tükrözi később komplex módon mindazt, amit ez a kor hordozott. Radnóti Miklós társadalmi érzékenységét, a vidéken élő nép, a munkások és a falusiak életének megismerését, a baloldal irányában kialakuló szimpátiáját minden bizonnyal ez a pezsgő, fiatal, szegedi értelmiségi környezet alakította ki és alapozta meg. Vissza