Polyák, az évszázad birkózója

Előszó

"Olyan eseménydús időszak köszöntött rám az elmúlt években, mintha most lennék a birkózó-pályafutásom zenitjén. Majdnem ugyanolyan ritmusban, ahogyan hajdan az olimpiák és a világbajnokságok követték egymást, felállhatok képzeletbeli dobogókra, valamilyen elismerést akasztanak a nyakamba. Megválasztottak az évszázad magyar birkózójának, a világ kötöttfogású történelmében a második hellyel illettek. Bekerültem a magyar halhatatlanok klubjába, alapító tagja lettem a Hírességek Csarnokának, amellyel Amerikában a birkózás egyelőre tíz, arra legérdemesebbnek talált képviselőjét tisztelték meg. Nyugalmazott rendőrtisztként kétszer is előléptettek. Vitézi címet adományoztak nekem. Mielőtt bárki arra gondolna: a második gyerekkoromat élve örülök bizonyos csillogó csecsebecséknek, természetesen tudom, hogy az elismerések özönében nagy szerepe van a századfordulónak éppúgy, mint annak, hogy én meg befordultam a hetvenes éveimbe. Nagy tisztelettel és köszönettel fogadom viszont magát a tényt, hogy emlékeznek rám, és értékelik a pályafutásomat.
Népes és szeretett családom tagjaiban született meg előbb az igény, majd a lelkes elhatározás, hogy készüljön el rólam ez a könyv. Kedves unokahúgom, Petróné Perjési Margit és férje állt a terv élére, az ő grafikai stúdiójuk és nyomdájuk szolgáltatásával. Két barátom és szomszédom, Szabó János, a Papa, illetve Bakos Tibor azonnal csatlakozott, s mielőtt illőképpen szabódhattam volna, mindketten jelentős összeget tettek támaszul a majdani könyv mögé, és ezt a sajátos, számomra megható mozgalmat folytatta a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Olimpiai Bizottság, csatlakozott dr. Szécsi Gábor, Kecskemét város polgármestere, és rendkívül nagy segítséget nyújtott dr. Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke. Ezúttal köszönöm meg mindenkinek, hogy ez a könyv, életpályám összegzése, ezrek kezébe juthat el." Vissza