Politikusportrék

Előszó

Részlet a füzetből:

"Valójában nincs hiteles magyarázata annak, hogy elmúlt korok nagy íróit milyen tényezők hatására fedezi fel évtizedek vagy évszázadok múlva az utókor. Bánffy Miklósnak legalábbis újra meg újra meg kell küzdenie az elismertetésért - akárcsak írói indulása idején, az 1910-es években.
Erdély leggazdagabb főúri családjának sarja volt, a Szamos menti Bonchida és a hozzá tartozó uradalmak örököse, ígéretesen induló politikai pálya várományosa, ő mégis - rangrejtve, álnév alatt - az irodalom köztársaságában akart elismerést szerezni. Ady, s az akkori idők jeles kritikusai, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, jó nevű írótársak, mint Nagy Lajos írtak első színpadi műveiről a Naplegendától (1906), a Nagyúrról (1913) s 1914-ben megjelent novelláskötetéről, A haldokló oroszlánról. Az elismerés mögül azonban kiérzett egyfajta fenntartás, ami nem az írónak, hanem a kívülről, felülről jött literary gentlemannek szólt. Pedig ehhez a jelzőhöz, amelyet Ady a Naplegendát köszöntve használt, rögtön hozzátette, hogy többnek érzi annál: európai ízlésű, elmélyedt, finom lelkű ember", amihez később, az elbeszélő ilyenfajta minősítése társult: „Bánffy-Kisbán... e novellás könyve azt mutatja, hogy az íróság megmaradt szerelmének, örök, tehát szent bolondságának, s hogy szeretne komolyak által is komolyan vétetni. Bűn volna Kisbánra azt mondani, hogy dilettáns, mert nem az, hanem a legszebb értelmű és úriságú amatőr-író." Vissza