Politikai Vitakör 1981/7.

Fülszöveg

Kuba, amelyet Kolumbus 1492-ben fedezett fel, majdnem 400 évig spanyol gyarmat volt, s a José Marti és Antonio Maceo vezetésével 1895-ben kirobbant népi felkelés, valamint a spanyol-amerikai háború nyomán 1902-ben lett független köztársaság. Függetlensége azonban csak névleges volt, gyakorlatilag az Egyesült Államok félgyarmatává vált, 1925-ben megalakult Kuba Kommunista Pártja, amelynek nagy szerep jutott a marxista-leninista eszmék terjesztésében.
1953 nyarán fiatal hazafiak egy csoportja megtámadta a Santiago de Cuba-i Moncada laktanyát, s ezzel megkezdődött a diktatúra elleni fegyveres harc. 1956 végén a Sierra Maestrriában, a hegyek között Fidel Castro vezetésével partizánharc kezdődött. 1959. január elején Kubában győzött a demokratikus népforradalom.
Az Egyesült Államok kezdetben gazdasági embargóval és nemzetközi politikai befolyásának felhasználásával, majd a területén kiképzett kubai ellenforradalmárok bevetésével akarta megbénítani a forradalmat. A Playa giron-i 1961-es fegyveres támadást azonban a forradalom erői 72 óra alatt visszaverték. Kubában megkezdődött a szocialista építés. Ennek első szakaszában (1961-1963) széles körű iparosítási programot indítottak el, és jelentősen emelték a nép életszínvonalát. A forradalom második szakaszában (1963-1965) a fő figyelmet a mezőgazdaság (elsősorban a cukornádtermesztés) fejlesztésére fordították. 1965 és 1970 körül kezdődő szakasz a forradalom intézményesítése befejezésének szakasza. Ettől kezdődően a korábbinál is sokoldalúbbá váltak Kuba kapcsolatai a szocialista országokkal. 1975-ben tartották meg Kuba Kommunista Pártjának I. Kongresszusát. 1976-ban kidolgozták a szocialista viszonyokat tükröző új alkotmányt, amelyet népszavazáson fogadtak el. A párt II. kongresszusát 1980 decemberében tartották. Vissza