Politikai symposion a Délvidéken I.

Fülszöveg

"Az 1961-ben szerveződni kezdett délvidéki magyar új írónemzedék - Domonkos István, Tolnai Ottó, Koncz látván, Fehér Kálmán, Bányai János, Végei László, Gion Nándor, Brasnyó István, Ladik Katalin, Varga Zoltán, Utasi Csaba, Gerold László, Bosnyák István és mások - "az első Symposion-generáció"-ként vonult be az Irodalmi köztudatba.
E nemzedék legjelentősebb íróinak és irodalomkritikusainak az elmúlt négy évtizedben önálló életművekké kiteljesedett szépírói és irodalominterpretátori alkotótevékenysége időközben - legalábbis kisebb vagy nagyobb mértékben - már meg is kapta a maga kritikai értékelését. Ellenben a nemzedék indulásának első, csaknem másfél évtizednyi -1961 és 1974 között kiteljesedett - közírói produkciója meglehetősen háttérbe szorult, s ily módon a nemzedék mozgalmi ellenzékiségéből mindmáig jobbára csak az irodalomszemléleti és szépirodalmi - közelebbről: neoavantgárd - ellenzékiség került be a szakmai köztudatba, míg az ideológiai-politikai ellenzékiség ez ideig nem kapta meg az ugyancsak szükséges beható elemzést, átfogó filológiai feltárást.
Igaz, a Symposion-mozgalom politikai ellenzékiségének volt egy viszonylag átfogó felmutatási kísérlete már három évtizeddel ezelőtt, 1971-ben is, a mozgalom tízéves jubileumára elkészült, jelen monográfia szerzője által válogatott, sajtó alá rendezett és analitikus kísérőtanulmánnyal ellátott, Az akcióban levő szó címet kapó nemzedéki publicisztikai antológia révén. Az viszont az Új Symposion kurtán-furcsán "jubileumi" - épp 1971-ben bekövetkezett - kétszeri bírósági betiltása miatt "természetszerűen" nem jelenhetett meg, s még a kézirata is "elkallódott", úgymond, az újvidéki Forum Könyvkiadó akkori szerkesztőségében...
Így aztán az első Symposion-nemzedék politikumának viszonylagos feltáratlansága határozta meg elsősorban jelen könyvem témaválasztását." Vissza