Előszó
A politikai pszichológia alkalmazott tudomány. A pszichológia tudományos "univerzumán" belül rendszertani helye megegyezik a klinikai, a pedagógiai, a munka-, a kriminál-, a sport- és hasonló...
Tovább
Előszó
A politikai pszichológia alkalmazott tudomány. A pszichológia tudományos "univerzumán" belül rendszertani helye megegyezik a klinikai, a pedagógiai, a munka-, a kriminál-, a sport- és hasonló (tehát egy adott társadalmi gyakorlat optimalizálását célzó) pszichológiákkal. De míg ezek az alkalmazott pszichológiák Magyarországon hosszabb-rövidebb ideje, kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de mégiscsak manapság már kiépült intézményi keretekkel, szakembergárdával rendelkeznek - a politikai pszichológiáról ez nem mondható el.
Miért? - A válasz túlságosan is kézenfekvő: a diktatórikus szocializmus "rendszerspecifikus* hiányának egy sajátos megnyilvánulásáról van szó, arról, hogy a szinte transzcendentálisán "mindent tudó" politikai akarat emberei és intézményei az empirikus - közöttük a pszichológiai valóságot is hordozó - ismereteket nem igényelték. Ez a merev és transzcendens (valójában, mint tudjuk: bolsevik) "minden-tudás" előbb a jogi, a gazdasági, majd a szociológiai valóságba ütközve szekularizálódott: a társadalomtudományok említett területei tehát a politika "szolgálói" is lehettek, "alkalmazták" is sok-sok ágazati és egyéb "politikában". A politológia hazai tudományos alapjait ezért - nem véletlenül - a jogi, a közgazdasági és a szociológiai tudományokban lelhetjük.
A pszichológia miért maradt ki - eddig - e tisztes politológiai sereglésből? A válasz talán már nem is annyira kézenfekvő, mint inkább bonyodalmas és rejtélyes. Hiszen talán a politikát csak a homo oeconomicusok, a homo sociologicusok csinálják, a homo psychologicus béna és néma lenne? A gazdasági, a szociológiai, a jogi stb. viszonyok által szorongatott politikai ember talán érzéketlen? Nincsenek érzelmei, nincsenek vágyai? Nem akar - a politikában (is) - társakat maga körül, nem akar azonosulni velük, nem akar elválni másoktól? Nincsenek konfliktusai, sőt politikai lelki konfliktusai egyáltalán nincsenek? A politikai embernek nincs is lelke? Nem is lélegzik, csak lélegző gyakorlatokat végez, ha szónokol, dadog, indulatosan magyaráz, színészkedve ágál, megfontoltan érvel?...
Vissza