Politika-tudomány 1988/3.

Előszó

Részlet:
"Viszonylag rövid idő leforgása alatt tanúi lehettünk annak, hogyan bomlott fel, morzsolódott szét nálunk három konszenzus. Ezek mindegyike értéket hordozott, de - amint azt az azóta végbement folyamatok bizonyítják nem eléggé időtálló értékeket.
Melyek voltak ezek a konszenzusok?
Ezek közül az egyik leginkább ellentmondásos, ám mégis működő konszenzus az volt, amit átfogóan így nevezhetnénk: a demokrácia korlátozása a demokrácia védelmében.
Természetesen ilyen jellegű közmegegyezés nem először és nem is utoljára köttetett a politikában. Ennek különféle tartalmai és formái jelentek meg, s jelennek meg ma is a politikai rendszerekben.
Az ókori Athén szabad polgára például a közhatalom részesének érezhette magát, s ezért az államnak nem kellett tartania a nyilvánosságtól. Ennek ellenére a korábbi szövetséges, a Szamosz ellen vívott háború egyik különlegesen veszélyes szakaszában a népgyűlés megszavazta, hogy két esztendőn keresztül tilos a színpadról bírálat tárgyává tenni a hadvezetést és a háborús eseményeket. Nem egyszerűen a színház szeretete és féltése kelthetett sokakban rossz szájízt a kényszerűnek tűnt határozatot követően. Nemcsak arról volt szó, hogy egy mindennapi, s valószínűleg örökletesnek tartott szokás borult fel átmenetileg. Ez a korlátozás az athéniek szemében minden bizonnyal a demokrácia korlátozása volt, mivel durván megtörte azt a magukénak érzett tradíciót, hogy a színpadról minden és mindenki szabadon kritizálható, s ha egy vezető ilyenkor a gúny céltáblájává válik, alkalmasságának egyik bizonyítékaként mosolyognia kell a nézőtéren, mert ez hozzátartozik politikusi egzisztenciájához.
A városállamban sokféle megosztottság létezett addig is, de hogy a nyilvánosság e fontos eszköze elől egyesek védettségben részesülhessenek, arra ez volt az első precedens. A polgároknak egyfelől semmi kétségük sem lehetett azt illetően, hogy mindent összevéve ez a demokrácia korlátozása, de másfelől Szamoszban egy olyan politikai párt ragadta magához a hatalmat, amely a demokrácia esküdt ellensége volt, s ha Athén történetesen elesne, az az athéni demokrácia teljes pusztulásával járna, ami már nem is hasonlítható ahhoz a veszteséghez, ami a színházi szólásszabadságot átmenetileg érte." Vissza