Politika és életszentség

Fülszöveg

„Mit csináljak egy olyan emberrel, aki egész nap imádkozik?" így beszélt egy francia diplomata 1948-ban Franciaország külügyminiszteréről, Robert Schumanról. Ugyanis - ahogy később nevezték - „Európa atyja" mindenekelőtt mélyen hívő keresztény volt. Életrajza nem csupán egy elkötelezett politikust, hanem egy lelki embert tár elénk.
A francia államférfi 1886-ban született Luxemburgban, mint német állampolgár, de édesapja után a későbbiekben lotaringiainak vallotta magát. Az első világháború után Metz püspökének unszolására vállalta a közéleti szereplést. 1919-től negyven éven át nemzetgyűlési képviselőként működött. 1940-ben a francia politikusok között elsőként tartóztatta le a Gestapo. 1947-ben Franciaország pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, 1948-tól külügyminisztere, 1955-től pedig igazságügy-minisztere volt. Külügyminiszterként - öt évvel a második világháború után - hozta nyilvánosságra a XX. század egyik legmerészebb tervét, a német-francia kiengesztelődésen alapuló, lépésről lépésre megvalósítható európai integrációról szóló elgondolást. 1950. május 9-i nyilatkozatával rendkívüli bátorságról, hitről, bölcs előrelátásról tett tanúságot. Schuman legfőbb célja a hosszú távú béke és a nemzetek közötti együttműködés megteremtése volt. A hidegháború feszültségekkel teli korszakában nem csupán egy szűk körű, nyugat-európai gazdasági közösségről álmodott, hanem az öreg kontinens földrajzi, politikai és lelki értelemben is tágabb és mélyebb egységéről.
Robert Schuman sugárzó személyiségének, a közjót szem előtt tartó szolgáló szemléletének különösen is időszerű üzenete van napjainkban, amikor a másikat ellehetetlenítő, elégedetlen széthúzás a jellemző, s az általa útjára bocsátott közös Európa erőtlenül vergődik. Schuman életútjával példát mutat arra, hogy bármely hivatásban élve, akár politikusként is lehet a szentség útján járni, és az egységet a legkülönbözőbb formákban, még ellenséges nemzetek között is meg lehet valósítani. Vissza