PoLíSz 2011. március

Fülszöveg

Székely András Bertalan
A nemzetpolitika úttörője
A huszadik századi többszörös szétszakíttatásaink, az elszakított nemzetrészeink körében zajlott/zajló kulturális és fizikai genocídiumok, etnikai tisztogatások tényeiről az ismeretek máig hiányosak, esetlegesek, s azok is csupán igen kevesek tudáskészletébe épültek be. Ismeretek híján viszont miképp lehetne, a hosszú távú megmaradásunkat szolgáló nemzetstratégiát megalkotni, és a mindenkori tennivalóinkat megszabó nemzetpolitikát művelni? Pedig Trianon óta eltelt kilenc évtized, számban és erőben fogyatkozunk, a meg nem oldott sorskérdéseink pedig itt tornyosulnak előttünk.
Nos, a száz éve született Mikó Imre egyike azon jeles eleinknek, akik felismerték, hogy az új, kisebbségi léthelyzetben mi a teendő. Elsősorban nemzetiségi jogászként és politikusként alkotott maradandót, de mint a tudomány különböző területein otthonos írástudó - valóban az utolsó erdélyi polihisztorrá magasodva -, a szociográfia, a művelődéstörténet, az... Tovább

Fülszöveg

Székely András Bertalan
A nemzetpolitika úttörője
A huszadik századi többszörös szétszakíttatásaink, az elszakított nemzetrészeink körében zajlott/zajló kulturális és fizikai genocídiumok, etnikai tisztogatások tényeiről az ismeretek máig hiányosak, esetlegesek, s azok is csupán igen kevesek tudáskészletébe épültek be. Ismeretek híján viszont miképp lehetne, a hosszú távú megmaradásunkat szolgáló nemzetstratégiát megalkotni, és a mindenkori tennivalóinkat megszabó nemzetpolitikát művelni? Pedig Trianon óta eltelt kilenc évtized, számban és erőben fogyatkozunk, a meg nem oldott sorskérdéseink pedig itt tornyosulnak előttünk.
Nos, a száz éve született Mikó Imre egyike azon jeles eleinknek, akik felismerték, hogy az új, kisebbségi léthelyzetben mi a teendő. Elsősorban nemzetiségi jogászként és politikusként alkotott maradandót, de mint a tudomány különböző területein otthonos írástudó - valóban az utolsó erdélyi polihisztorrá magasodva -, a szociográfia, a művelődéstörténet, az irodalom és a lapszerkesztés terén is kiemelkedett a kortársai közül. Tudatosan készült az emberi-nemzetiségi jogok elméletét művelő és azokat a gyakorlatban alkalmazó szakember hivatására. A Népszövetség kisebbségvédelmi rendszerében a közösségi sérelmek orvoslásáért, a Magyar Párt egyik vezetői tisztségéből a Románián belüli jogok alkalmazásáért, a bécsi döntés után a magyar Országgyűlésben a megnagyobbodott haza többi kisebbségének a jogérvényesítéséért harcolt. Az 1868. évi nemzetiségi törvényünkről írott nagytanulmánya alapján csupán a háborús körülmények akadályozták meg, hogy a kolozsvári egyetem professzori székét elfoglalhassa.
Sok sors- és nemzettársához hasonlóan, a pártállam gyakorlatilag két évtizeden át elnémította, csupán az élete utolsó tíz évében publikálhatott ismét. Az 1977-ben bekövetkezett halálakor, többek között az Erdélyi Unitárius Egyház a főgondnokát gyászolta benne. A kutatói, nemzetpolitikai munkássága mellett, nekünk, mai magyaroknak a még az eszmei ellenfelei által is méltányolt, szülőföldjéhez hűséges, szolgáló írástudó éthosza is példaként kell, hogy szolgáljon.
111ll»HHIIHIIii|IMHiil I Mii
"""^ffTTTTIIlliin^ ¦¦IIU1JMiNH ' MiiffMii'iii^BMMwamwBMii Vissza