PoLíSz 2011. június

Fülszöveg

Csallóközi Zoltán
A mi Katynunk
Egyéves szőke kisfiú fogja édesanyja és édesapja kezét egy poznani parkban. Ez látható Konrád Sutarsky, nemrég megjelent Az én Katynom könyve címlapján. Négy év telik el a történelem sodrában, és családok millióinak kézfogását szakította szét a gyilkos háború. Bogumil, az apa bevonult és védte Lengyelhont, Janina a gyermekkel magára maradt.
1939-ben ez a sors jutott a lengyeleknek. Az apák harcoltak német és orosz ellen. Elestek vagy fogságba kerültek, esetleg sikerült eljutniuk Magyarországra vagy Romániába, hogy utána más országokban, amelyek korábban cserbenhagyták hazájukat, vagy netán titkos szerződés értelmében meg is támadták, újra harcoljanak, mert előttük lebegett a szabad Lengyelország képe. Az asszonyokra, gyerekekre, öregekre kitelepítés, kisemmizettség, megaláztatás és nyomor várt.
De ott élt a remény. Ott élt a remény abban, hogy szeretteiket újra láthatják, és mindez a szörnyűség egyszer véget ér. Mert európai ésszel... Tovább

Fülszöveg

Csallóközi Zoltán
A mi Katynunk
Egyéves szőke kisfiú fogja édesanyja és édesapja kezét egy poznani parkban. Ez látható Konrád Sutarsky, nemrég megjelent Az én Katynom könyve címlapján. Négy év telik el a történelem sodrában, és családok millióinak kézfogását szakította szét a gyilkos háború. Bogumil, az apa bevonult és védte Lengyelhont, Janina a gyermekkel magára maradt.
1939-ben ez a sors jutott a lengyeleknek. Az apák harcoltak német és orosz ellen. Elestek vagy fogságba kerültek, esetleg sikerült eljutniuk Magyarországra vagy Romániába, hogy utána más országokban, amelyek korábban cserbenhagyták hazájukat, vagy netán titkos szerződés értelmében meg is támadták, újra harcoljanak, mert előttük lebegett a szabad Lengyelország képe. Az asszonyokra, gyerekekre, öregekre kitelepítés, kisemmizettség, megaláztatás és nyomor várt.
De ott élt a remény. Ott élt a remény abban, hogy szeretteiket újra láthatják, és mindez a szörnyűség egyszer véget ér. Mert európai ésszel felfoghatatlan volt az a rideg kegyetlenség, amivel a szovjet hatalom végzett a lengyel tisztikarral. És hihetetlen volt az a példátlan cinizmus, ahogy a kommunista vezetők a mindenről mit sem tudó szerepét játszották, majd mikor rémtettükre fény derült, azonnal másra fogták.
Katyn gyűjtőnévvé és fogalommá vált. Az NKVD mintegy tizenötezer tisztet gyilkolt le, csak egy részük temetője Katyn. Álljanak itt a hadifogolytáborok nevei, megőrizve azokat az emlékezetnek: Kozelszk, Sztarobelszk, és Osztaskov. Hiszen a Katynban feltárt sírokon túl még több ezren nyugszanak jelöletlen tömegsírban Oroszország és Ukrajna földjében. Tizenötezer lengyel tiszt legyilkolása és mindezen tettek szemérmetlen tagadása ma már egyértelműen bizonyítható. Tudjuk, mindezekért a sztálini Szovjetuniót terheli a felelősség.
Mármint a tettekért. De ki a felelős a tettek elhallgatásáért? A nyugati hatalmaknak nem állt érdekében nyilvánosságra hozni szövetségesük, a Szovjetunió rémtetteit. Közel fél évszázadon keresztül keleten és nyugaton egyaránt tabu téma volt ez a háborús bűntett. Cáfolták, elhallgatták és a kommunisták által terjesztett hazugságokat egy az egyben vették át az iskolai történelemkönyvek. Szamizdat kiadványok ugyan léteztek, de csak kevesekhez jutottak el.
A mártíroknak emlékműveket emelnek. Sutarsky könyvében ír a megemlékezések körüli visszásságokról is, az Egyesült Államokbeli és az angliai emlékműállítás nehézségeiről. Aztán eljött 1990, a vasfüggöny lebomlása. Oroszország beismerő vallomást tett, szabadon beszélhettünk róla, emlékezhettünk az áldozatokra. Magyarország ebben is az élen járt. Óbudán nemrég a lengyel és a magyar állam elnöke felavatta a Katyni mártírok emlékművét, és a tér is róluk kapta a nevét. Mindez a Fővárosi Közgyűlés majdnem egyhangú - egy szocialista képviselő szavazata híján - döntése alapján történt.
De hát 1940 óta eltelt hetven év, ami alatt korosztályok sorának tanítottak hamis történelmet, vagy legalábbis elhaUgatták az igazságot, nemcsak itthon, de szerte a világban. Az események pedig, ha nem beszélnek róluk, lassan feledésbe merülnek. Holott a mártírok emléke megköveteli a méltó tiszteletet. Ismerje meg a világ az igazságot, a történelemkönyvek lapjairól pedig a valóság szóljon.
Katyn története még nyitott, és hetven év után újabb áldozatokat követelt. A főhajtásra utazó lengyel küldöttség tragikus balesete megrázta a világot. A Szmolenszk melletti repülőszerencsétlenség, az államfő és társainak halála a katyni eseményekre irányította a közvélemény figyelmét.
A hívő ember számára világos, hogy értelmetlen halál nem létezik, legfeljebb nem értjük meg. Lehetséges az is, azért, hogy a katyni áldozatokra méltóképen emlékezhessen a világ, újabb áldozatokat kellett hozni. Az áldozat pedig sohasem hiábavaló. A mártírok vére magvetés. Vissza