PoLíSz 2011. augusztus

Fülszöveg

Főszerkesztői jegyzet
Süllyedő naszádok a Dunán
KIÁLTVÁNY A NEMZETI, ÉRTÉKTEREMTŐ- ÉS IRODALMI MŰHELYEK MEGMENTÉSÉÉRT
A magyar irodalomnak már nincsenek mecénásai. A legutolsó, Soros György is kivonulni látszik hazai vizeinkről. Irodalmi műhelyeink tovább fulladoznak, hacsak el nem merültek már az eladósodás hullámaiban. Amennyiben egyáltalán létezni tudtak az utóbbi 10 esztendőben, úgy csak a kurátor urak selyemzsinórján függtek. Az irodalom támogatására fordított kicsiny összeg eleve „kéz kezet mos" alapon aprózódott szét. A kurátori megegyezések szerint: „jól jár az én kiadóm, jól jár a te kiadód, a többi meg vesszen".
Tudjuk, hogy az irodalmat az írók munkája hozza létre. De azt is tudjuk, hogy az írók kiábrándulhatnak az írásból, választhatják az önpusztítást, vagy beleőrülhetnek egzisztenciális gondjaik kegyetlen présébe, ha nincs befogadó irodalmi műhely, ha nincs pályára bocsátó könyvkiadás. Meg kell végül fogalmaznunk: irodalmunk jövője - miként a színház- és... Tovább

Fülszöveg

Főszerkesztői jegyzet
Süllyedő naszádok a Dunán
KIÁLTVÁNY A NEMZETI, ÉRTÉKTEREMTŐ- ÉS IRODALMI MŰHELYEK MEGMENTÉSÉÉRT
A magyar irodalomnak már nincsenek mecénásai. A legutolsó, Soros György is kivonulni látszik hazai vizeinkről. Irodalmi műhelyeink tovább fulladoznak, hacsak el nem merültek már az eladósodás hullámaiban. Amennyiben egyáltalán létezni tudtak az utóbbi 10 esztendőben, úgy csak a kurátor urak selyemzsinórján függtek. Az irodalom támogatására fordított kicsiny összeg eleve „kéz kezet mos" alapon aprózódott szét. A kurátori megegyezések szerint: „jól jár az én kiadóm, jól jár a te kiadód, a többi meg vesszen".
Tudjuk, hogy az irodalmat az írók munkája hozza létre. De azt is tudjuk, hogy az írók kiábrándulhatnak az írásból, választhatják az önpusztítást, vagy beleőrülhetnek egzisztenciális gondjaik kegyetlen présébe, ha nincs befogadó irodalmi műhely, ha nincs pályára bocsátó könyvkiadás. Meg kell végül fogalmaznunk: irodalmunk jövője - miként a színház- és filmművészeté, a balett- és zeneművészeté és a képzőművészeté is - a kultúrateremtő műhelyek életképes talpra állásán múlik.
A múlt század első felében a Nyugat írói, költői szétszóródtak volna a világ négy sarkába, és az ismeretlenség homályába vesztek volna, ha nem tartja őket egyben a Nyugat. A II. Világháború után a megújuló magyar költészetnek helye sem lett volna az ég alatt, ha egy ideig Sárközi Márta asszony egy kézben nem tartotta volna a Választ.
Hogy miért is írom le mindezt ma? Hangsúlyozom, nincs mecenatúrája sem folyóiratainknak, sem pedig kiadóinknak. Csak ideig-óráig összetartó lobbi-naszádok vesztegelnek a Dunán. Hitel, Kortárs, Polisz, Holmi, 2000, Magyar Napló és az önmagukat óriási erőfeszítéssel túlélő megyei jogú városok lapjai. És a Magvető, a Helikon, az Égtájak, a Kairosz, a Nap kiadó, a Püski kiadó, a Kráter és más kiemelkedő könyvműhelyek ma már szinte minden stratégiai terv nélkül tudnak csak navigálni a nemzeti kortárs irodalomban. Ha volna is stratégia, csak hiányosan valósulhat meg
Mindenkinél nagy a süllyedés-veszély. S akkor még alig-alig szólunk arról, hogy 60 év agymosását kell helyre állítanunk, pl. a magyar regényirodalom esztétikai értékelésében és újrakiadásában!
Le kell szögeznem, hogy a kiadók és a folyóirat-szerkesztőségek kiemelt támogatásával, csődtől való megmentésével, racionális értékeléseken alapuló pályáztatási szisztémával lehet csak megmenteni a magyar nemzeti irodalmat az elsekélyesedéstől vagy a kipusztulástól.
A Nemzeti Civil Alapprogram megújításához hasonlóan - a Nemzeti Kulturális Alap esetében is - reális értékítéletek alapján, éves kiadói és folyóirat munkatervek elbírálásával a jelentős értékeket felmutatni tudó irodalmi műhelyeket kell kultúrateremtő helyzetbe hozni.
Az NCA jelenlegi kánonjában a kultúrateremtés első helyen áll. De ez nem jelentheti csak a művek vagy csak az alkotók támogatását. Irodalmi közéletünkben a művek valódi létrehozói helye az a közösségteremtő közeg/műhely, amelyet mindenkor egy-egy folyóirat vagy egy-egy kiadó „varázsolt" maga köré.
Javaslatom: nem elég újragombolni azt a kabátot, amelyet még az előző évtized ránk hagyott a mecenatúra esetében, hanem újat kell szabni; olyat, amelyet nemzeti irodalmunk Janus-arca - előre- és hátratekintve - az egészséges fennmaradáshoz magának megkíván. Csak megújulva őrizhetjük meg - mint már annyiszor - saját értékeinket és jelenünk eredményeit a jövőben.
(Pomáz, 2011. augusztus 9.-a Tokaji írótábor tanácskozóihoz tisztelettel)
Turcsány Péter Vissza