PoLíSz 2008. október

Fülszöveg

A főszerkesztő jegyzete
Az önmagát boncoló kés kultúrája
Lev Nyikolajevics Tolsztoj minden munkájában saját lelkének óriási csomagját kívánta kibontani, felmutatni, alkotássá szublimálni.
íróként, mondhatjuk, ezzel a feladattal leállíthatatlan és bevégezhetetlen munkába fogott. Ez a lélek a muzsiktól, a szentpétervári értelmiségtől az udvari és a vidéki grófi világig olyan jövővel volt áldott (mai nyelven: terhes), amelynek kihordására csak ez a rendkívüli zseni lehetett képes.
Még szerencse, hogy hasonló írótársak (Gogol, Dosztojevszkij és a többiek is) végezték a Puskintól és Lermontovtól rájuk szakadt munkát. S mindannyiuknak égett a bőre a nagy orosz történelem Nesszosz-inge alatt. Utódaik is az ő munkájukat igazolják: gondolok Cse-hovra, Gorkijra, Bulgakovra, Nabokovra és Szolzsenyicinre.
Az orosz író és orosz lélek elvégezte azt a nagy munkát, amivel a 19. század megterhelte őket. A Háború és béke „személyiség-galaktikája" világirodalmi példa marad minden nép... Tovább

Fülszöveg

A főszerkesztő jegyzete
Az önmagát boncoló kés kultúrája
Lev Nyikolajevics Tolsztoj minden munkájában saját lelkének óriási csomagját kívánta kibontani, felmutatni, alkotássá szublimálni.
íróként, mondhatjuk, ezzel a feladattal leállíthatatlan és bevégezhetetlen munkába fogott. Ez a lélek a muzsiktól, a szentpétervári értelmiségtől az udvari és a vidéki grófi világig olyan jövővel volt áldott (mai nyelven: terhes), amelynek kihordására csak ez a rendkívüli zseni lehetett képes.
Még szerencse, hogy hasonló írótársak (Gogol, Dosztojevszkij és a többiek is) végezték a Puskintól és Lermontovtól rájuk szakadt munkát. S mindannyiuknak égett a bőre a nagy orosz történelem Nesszosz-inge alatt. Utódaik is az ő munkájukat igazolják: gondolok Cse-hovra, Gorkijra, Bulgakovra, Nabokovra és Szolzsenyicinre.
Az orosz író és orosz lélek elvégezte azt a nagy munkát, amivel a 19. század megterhelte őket. A Háború és béke „személyiség-galaktikája" világirodalmi példa marad minden nép irodalmának.
Tolsztoj maradandóságát mutatják - novellái és regényei mellett - naplói is. írásművészete az önmagát boncoló kés kultúrájával azonos.
Bárcsak volna a fájdalmas és tragikus 20. századunk Kárpát-medencei magyarságának hozzá hasonló kolosszusa, aki írói kiáradásában nemzetünk lelkének megszólaltatója! Vagy ha akadt, vagy akadtak is ilyenek a 20. században, azok mikor vetődnek föl a magyar és világirodalom megérdemelt Olimposzára?
Az orosz kultúra nem adósa önmagának. Vajon a magyar kultúra elmondhatja-e ezt önmagáról? Kritikusoknak, tudósoknak, íróknak, tanároknak szól a feladat.
Turcsány Péter Vissza