Fülszöveg
Szerkesztői jegyzet
Nobel-díjas a PoLíSz francia szerzője!
2008-ban - huszonhárom esztendő után - ismét francia szerzőnek ítélte oda az irodalmi Nobeldíjat a Svéd Királyi Akadémia. Az elmúlt évtized díjkiosztási gyakorlatát figyelemmel kísérő ember először gyanakodva fogadja a hírt, és rögtön arra gondol, hogy a 68 éves Jean-Marie Gustave Le Clézio bizonyára valamely irodalmon kívüli szempontból találtatott érdemesnek a legrangosabbnak mondott irodalmi kitüntetés elnyerésére. Tudniillik, az utóbbi években még az is előfordult, hogy olyan tollforgatót díjaztak, akinek a mesterségbeli tudása is erősen vitatott, de az egészen biztos, hogy a Nobel-díj adományozóinak az évek során szép lassan megszűnt a politikai pártatlansága, mi több, megkockáztatható, hogy baloldali elfogultság jellemzi őket.
Ebben a díjkiosztási sorban üdítő kivétel a negyvenkötetes Le Clézio, mert legalább az íráskészségét senki sem vonta kétségbe, sőt, hazájában - már ha Franciaországot a sok országban élő író...
Tovább
Fülszöveg
Szerkesztői jegyzet
Nobel-díjas a PoLíSz francia szerzője!
2008-ban - huszonhárom esztendő után - ismét francia szerzőnek ítélte oda az irodalmi Nobeldíjat a Svéd Királyi Akadémia. Az elmúlt évtized díjkiosztási gyakorlatát figyelemmel kísérő ember először gyanakodva fogadja a hírt, és rögtön arra gondol, hogy a 68 éves Jean-Marie Gustave Le Clézio bizonyára valamely irodalmon kívüli szempontból találtatott érdemesnek a legrangosabbnak mondott irodalmi kitüntetés elnyerésére. Tudniillik, az utóbbi években még az is előfordult, hogy olyan tollforgatót díjaztak, akinek a mesterségbeli tudása is erősen vitatott, de az egészen biztos, hogy a Nobel-díj adományozóinak az évek során szép lassan megszűnt a politikai pártatlansága, mi több, megkockáztatható, hogy baloldali elfogultság jellemzi őket.
Ebben a díjkiosztási sorban üdítő kivétel a negyvenkötetes Le Clézio, mert legalább az íráskészségét senki sem vonta kétségbe, sőt, hazájában - már ha Franciaországot a sok országban élő író hazájának nevezhetjük - kultuszszerzőnek számít, aki három nemzedéket tudott meghódítani. Magyarországon is ismert és elismert szerző, eddig öt regénye látott napvilágot - A láz, A háború, a Terra Amata, az Aranyhalacska, valamint a Körforgás -, három novellája megjelentetésében pedig a PoLíSz jeleskedett, sőt, Az élő isten hegye című elbeszélése a Kráter Kiadó azonos című világirodalmi antológiájának egyik legszebb - záró - darabja, mondhatni: „sarokköve".
Az irodalmi Nobel-díj bizottság főtitkára a bejelentés után vele készült interjúban úgy fogalmazott, hogy Le Clézio személyében egy új, kozmopolita generáció képviselője érdemelte ki a kitüntetést, aki már saját életével is a nemzetek közötti határok elmosódását jelképezi.
Ritka és szép pillanat ez - tesszük mi hozzá: a kozmopolitizmus szónak nemcsak negatív, hanem pozitív csengése is lehet manapság! De ebben az értelemben minden kiváló író lélekben eleve kozmopolitaságra rendeltetett, hiszen ha ki sem mozdul egy szem hazájából, a fordítások szárnyán beszá-guldhatja az egész világot
Le Clézio kultúrák szépirodalmi utazó nagykövete, aki jó ideje megérkezett hozzánk, és remélhetőleg örökké velünk marad. De ne feledjük, hogy például a Körforgás főhősei a lokálpatriotizmusnak is hű képviselői: a francia forradalmat a kisemmizett bretonok szemén keresztül ábrázoló ős és a mauritániai gyarmatot megrajzoló nagynéni alakja a kozmopolitizmusnál sokkal többről (is) szólnak!
Szappanos Gábor
Vissza