Polgárjelöltek/Színház az "Ezüst Kancsó"-ban (dedikált példány)

Fülszöveg

A napfényes, erdős-dombos, szelíd szépségű Dél-Dunántúl Takáts Gyula regényeinek színhelye. Pontosabban: két, az idilli természeti környezetbe belesimuló kisváros. Képzeletbeli mindkettő, de az író szűkebb pátriájának, Kaposvárnak a vonásai is kirajzolódnak bennük. Ugyanígy somogyi vidéknek megejtő varázsa is lépten-nyomon átszínezi a regények szövetét.
Két külön világ bontakozik ki ezekből az írásokból: a természeté, amely a tisztaságot, a kötetlenséget, a derűt testesíti meg, s a kisvárosoké, amelyek kedélyes börtönként tartják fogva lakóikat írott és íratlan törvényeikkel, a "közvélemény" laza, ám hirtelen fojtogató hurokká összefonódó szálaival.
Jellegzetes, remekbe rajzolt alakok sokasága vonul föl e regényekben: derék iparosok, honoráciorok, köztisztviselők, papok, pincérek, városról városra vándorló színészek és színésznők, levitézlett katonatisztek, unatkozó, jobb sorsra érdemes szép asszonyok... Az író ugyan mindvégig fölénnyel szemléli és kezeli hőseit, a háború előtti kisvárosi társadalom megannyi jellegzetes figuráját, mégsem hat sohasem hűvös megfigyelőnek, eltökélt kívülállónak: nem titkolja, hogy legbensőbb érzelmeivel kötődik ehhez a világhoz. Finom iróniával csúfolódik, de éles és kíméletlen megfigyeléseit minduntalan átszínezi az ábrázolt élet belső átéltsége, a tragikomikusnak látott és láttatott események mögött fölsejlik a részvét. Nem személyek, nem hősei felé vág iróniába burkolt bírálata, hanem a "mechanizmus" felé. A kisvárosiasság, az önként vállalt kisszerűség felé, amely mindkét regényben tragédiát okoz.
A két regény ilyenformán önmagán túlmutató mű: nem egyszerűen abban van a becsük, hogy pompásan mesélnek el egy-egy történetet, hanem abban is, hogy e történetek során a maga ijesztő kimunkáltságában mutatkozik meg egy kedélyessé álcázott, valójában azonban lelketlenül sivár, színészkedő, otthontalan világ. Vissza