Polgári eljárási jogunk jogorvoslati rendszere

Előszó

A JOGORVOSLATOKRÓL ÁLTALÁBAN
A polgári peres és perenkívüli eljárás, mint minden emberi intézmény, magában hordozza annak lehetőségét, hogy alkalmazása során tévedések, ezek következményeként pedig az eljárásban résztvevő személyekre sérelmek keletkezzenek. E tévedések és a nyomukban járó sérelmek a legtökéletesebb eljárásjogi rendszer mellett is bekövetkezhetnek már csak annálfogva is, hogy az elvileg és elméletileg legkörültekintőbben megszerkesztett eljárásjog sem szolgáltathat feltétlen és minden lehetőséget kizáró biztosítékot a tekintetben, hogy maga az eljárásjog rendszerbeli felépítése, szabályainak egymáshoz viszonyított helyzete ne lehessen adott esetekben hibák, hiányosságok, tévedések, így tehát sérelmek forrásává. Ez a sérelmek egyik oka. Másik és az előbbinél lényegesen jelentősebb okként kell figyelembe vennünk magát az eljárásjogot alkalmazó embert, a bírót, a bíróságot, akinek, illetve amelynek tevékenysége nyilvánvalóan nem mentes a minden emberre egyaránt érvényes tévedési lehetőségektől. Az „errare humánum est" tétele éppúgy áll a bíróra és a bíróságra, mint általában minden emberre, vagy emberi együttesre, hiszen a bíró is ember és a bíróság is emberekből áll. A tévedésekkel ily módon számolni kénytelen emberi adottságok szükségképpen megkívánják, hogy a tévedések és az ebből fakadó sérelmek lehetőségének általános feltételezése mellett legyenek olyan tényezők, amelyek alkalmasak e tévedések lehető megakadályozására, illetve, ha már a tévedések és nyomukban a sérelmek bekövetkeztek, ez utóbbiak megszüntetésére, kijavítására. Ezt hivatottak biztosítani az emberi élet számos területén intézményesen és rendszeresen kialakított orvoslási módozatok. Minden polgári eljárásjog annyit ér, amennyit ebből az egyetemesen érvényes orvoslási kötelezettségből meg tud valósítani. Vissza