Polgári átalakulás és nyilvánosság a magyar reformkorban

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az 1830-as évek elején alakult ki Magyarországon - értve ezalatt az Erdély nélküli Magyar Királyságot - az a liberális ellenzék, amely célul tűzte ki az ország polgárosítását, és - a Habsburg monarchia keretein belül - a nemzetállam megteremtését, békés, törvényes úton, legális eszközökkel. A programot, amelyet a liberálisok formálisan 1847-ben fogalmaztak meg a nyilvánosság számára, előbb a hatalom döntő pozícióit kezében tartó tradicionális konzervativizmus opponálta, majd, a hatalomgyakorlás immár modernebb eszközeivel, az újkonzervativizmus, amely az 1840-es évek közepén a kormányrudat kezébe kapta.
A liberálisok célja, egyben a program megvalósításának az eszköze az érdekegyesítés, a társadalmi osztályok érdekeinek az összehangolása volt; más megközelítésben a nyilvánosság eszközeivel olyan közvélemény teremtése, amely a törvényhozást abban az airányban befolyásolja, hogy az olyan berendezkedést teremtsen meg, amely a közvélemény uralmát biztosítja. A közvélemény ítéletével a tradicionális konzervativizmus nem törődött: az újkonzervativizmust egyebek mellett az különbözteti meg az utóbbitól, hogy emez bizonyos kísérleteket tett már megnyerésére. Konzervativizmus és liberalizmus küzdelme a rendi alkotmányosság keretei között zajlott le, mely abszolutizmus és rendiség kompromisszumát tükrözte, és amelynek keretei korszakunkban is változtak. Az alkotmányosság felfüggesztésére - szemben az 1780-as évekkel és a napóleoni háborúkat követő több mint egy évtizeddel - már nem került sor; s bár a münchengrätzi szerződés értelmében Bécs katonai segítségre számíthatott a cár részéről, ha a Monarchiában felkelések, forradalmak törnének ki, az udvar 1848 előtt komolyabb formában nem foglalkozott azzal, hogy Magyarországon katonai jellegű lépésekre kerít sort. Abszolutizmus, konzervativizmus illetve liberalizmus konfliktusait tehát politikai eszközökkel vívták meg." Vissza