Nyisd fel hát a te szemeidet (dedikált példány)

Előszó

E kötetben azon írásaimból válogattam, melyeket századvégünk kínkeservesen megkezdett és csigalassúsággal haladó magyar "rendszerváltozásának" idején az elmúlt utolsó három évben írtam. Oldalain feltünedeznek a közvéleményt ideig-óráig foglalkoztató olyan események mint a taxisblokád, a Kalasnyikov-ügy, a médiák elnökei elleni tüntetések és hadakozások stb. Továbbá Csurka István (akit tisztelek) és a "Magyar Út", Debreczeni József (akit nem kedvelek) és az ellen folytatott etiaki eljárás, Marosán György aki immár végérvényesen megmenekült a bűneiért való felelősségrevonás elől.
A kötetbe bekerült írásaim részben a hazai sajtó ama csekélyke példányszámú, ám értékes lapjaiban (Ring, Pesti Hírlap, Hunnia stb.) jelent meg, amelyek megtörik a különböző színekben és különböző címkék alatt pompázó bolsevista és liberális (liberál-bolsevik) ármány monopóliumát. Beválogattam tovább az Egyesült Államok magyar nyelvű lapjaiban (Katolikus Magyarok Vasránapja, Új Világ stb. ) nyomdafestéket kapott néhány írásomat is.
Könyvem hangneme miatt fanyalgó széplelkeknek nem ajánlható. Ezt a gyakorlat alapján tartom szükségesnek már itt, az előszóban hangsúlyozni, hiszen sajtómegjelenésük idején is voltak személyek akik fanyalogva fogadták némely keményebb, minden körbebeszélés és köntörfalazás nélküli, nyílt, olykor nyersen őszinte megfogalmazásait. Kétségbeejtőnek tartom, hogy miközben Szerbiában Milosevics, Romániában Iliesxu, Szlovákiában pedig Meciar személyében volt bolsevista, jelenlegi soviniszta, izzóan magyargyűlölő politikusok állnak a kormányrúdnál, miközben a hazánkat megfojtani akaró kisantantszellem legalábbis éledezőben van, nálunk szép számmal akadnak vakok, akik nem tudnak, de nem is akarnak meglátni égető szükségszerűségeket, Akik nem akarnak tudomást venni sorsproblémáinkról, melyek élet és halál kérdéseivé válhatnak. De nem csupán saját látásuk eltorzult! Azon munkálkodnak, hogy több mint négy évtizeden át önmaga ellen nevelet és hangolt közönségünket továbbra is vakságban tartsák, hogy ne engedjék kifejlődni problémaérzékenységét, s végül arra szoktassák, hogy mondjon le a legelemibb önvédelemről is! Úgy fizikailag, mint lekileg! Ebbe a poshadásba, ebbe az ernyedt mákonyba, ebbe a nemzeti pusztulásba vezető, lehangoló nihilbe kiáltanak bele a kötet írásai: "Nyisd fel hát a te szemeidet!" Vissza

Fülszöveg

Nyisd fel és láss! Jusson eszedbe a két évezred óta ismert sor: "Szemeik vannak és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak." Látnunk kell, mert kell látnunk az állandóan reánk leső, ránk ácsingózó veszélyt, mert mi, magyarok évszázadok (mit évszázadok, egész történelmünk) során örökös veszélyeztetettségben éltünk és élünk. Nekünk megengedhetetlen luxus a vakság. Vigyáznunk kell, mert a fasizmus és a bolsevizmus után les már reánk a legagyafúrtabb izmus, a liberalizmus, illetve az, amit - ezt kiáltozva - hirdetői az ál-liberálisok művelnek.
szüleim a háború után sodródtak a fővárosból tündéri hegyek közé, s én itt, Mátrafüreden születtem 1946. május 11-én. Az irodalom iránt volt némi elkötelezettség a családban: édesapám a mindmáig egyetlen Magyar Turista Lexikon szerkesztője, több útikalauz írója, turista szaklapok szerkesztője volt. A háború előtt. Mert születésem idején már internáltként krumplit egyelt - az elvtársak jóvoltából. Szintén nekik köszönhetően pályája végérvényesen kettétört. Szabadulása után rikkancs, fogatgazda, könyvelő s egyéb "jegyzett" foglalkozások űzője lehetett.
Az anyatejjel együtt szívtam így magamba az elvtársak forró és nem múló szeretetét, amely - nagyon remélem - e könyv oldalairól is elősugárzik...
Legjobb éveimet a kommunisták ellopták. Házat, földet egyebeket nem vehettek el tőlünk, mert nem volt semmink. Az én családomtól az emberi élet lehetőségét rabolták el - s amíg élek ezt sohasem fogom nekik elfelejteni.
Első diplomámat az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szereztem. Jogi doktorrá 1977-ben avattak, hamarosan jogtanácsosi szakvizsgát is tettem. A második diplomát ugyanezen egyetem bölcsészkarán kaptam; 1990-ben lettem okleveles szociológus. Végül a közgazdasági egyetemen 1992-ben szereztem jogász-közgazdász oklevelet.
Első írásom 1980-ban jelent meg. A Honismeret, confessio, magyar Nemezt, Új Tükör, Új Ember, Reformátusok Lapja, Dátum, Pesti Hírlap és számos egyéb lap közölte írásaimat. Ezek a magyar művelődés és kultúrtörténet körében mozogtak, hiszen publicisztikával csak kommunista elkötelezettségűek foglalkozhattak.
Változást a magyarországi "vánszorgó" rendszerváltozás hozott a lehetőségeimben. Egy darabig. Mert ma már ismét "száműzöttként", kizárólag Nyugaton közölhetek a saját számíze szerint... Vissza