Nyisd fel hát a te szemeidet

Előszó

E kötetben azon írásaimból válogattam, melyeket századvégünk kínkeservesen megkezdett és csigalassúsággal haladó magyar "rendszerváltozásának" idején az elmúlt utolsó három évben írtam. Oldalain feltünedeznek a közvéleményt ideig-óráig foglalkoztató olyan események mint a taxisblokád, a Kalasnyikov-ügy, a médiák elnökei elleni tüntetések és hadakozások stb. Továbbá Csurka István (akit tisztelek) és a "Magyar Út", Debreczeni József (akit nem kedvelek) és az ellen folytatott etiaki eljárás, Marosán György aki immár végérvényesen megmenekült a bűneiért való felelősségrevonás elől.
A kötetbe bekerült írásaim részben a hazai sajtó ama csekélyke példányszámú, ám értékes lapjaiban (Ring, Pesti Hírlap, Hunnia stb.) jelent meg, amelyek megtörik a különböző színekben és különböző címkék alatt pompázó bolsevista és liberális (liberál-bolsevik) ármány monopóliumát. Beválogattam tovább az Egyesült Államok magyar nyelvű lapjaiban (Katolikus Magyarok Vasránapja, Új Világ stb. ) nyomdafestéket kapott néhány írásomat is.
Könyvem hangneme miatt fanyalgó széplelkeknek nem ajánlható. Ezt a gyakorlat alapján tartom szükségesnek már itt, az előszóban hangsúlyozni, hiszen sajtómegjelenésük idején is voltak személyek akik fanyalogva fogadták némely keményebb, minden körbebeszélés és köntörfalazás nélküli, nyílt, olykor nyersen őszinte megfogalmazásait. Kétségbeejtőnek tartom, hogy miközben Szerbiában Milosevics, Romániában Iliesxu, Szlovákiában pedig Meciar személyében volt bolsevista, jelenlegi soviniszta, izzóan magyargyűlölő politikusok állnak a kormányrúdnál, miközben a hazánkat megfojtani akaró kisantantszellem legalábbis éledezőben van, nálunk szép számmal akadnak vakok, akik nem tudnak, de nem is akarnak meglátni égető szükségszerűségeket, Akik nem akarnak tudomást venni sorsproblémáinkról, melyek élet és halál kérdéseivé válhatnak. De nem csupán saját látásuk eltorzult! Azon munkálkodnak, hogy több mint négy évtizeden át önmaga ellen nevelet és hangolt közönségünket továbbra is vakságban tartsák, hogy ne engedjék kifejlődni problémaérzékenységét, s végül arra szoktassák, hogy mondjon le a legelemibb önvédelemről is! Úgy fizikailag, mint lekileg! Ebbe a poshadásba, ebbe az ernyedt mákonyba, ebbe a nemzeti pusztulásba vezető, lehangoló nihilbe kiáltanak bele a kötet írásai: "Nyisd fel hát a te szemeidet!" Vissza