Nomádok vágtája

Előszó

Zúgott az óceán Bali partjainál. A hullámzó tenger fehérlő habjai lábainkat nyaldosták. Szállodaszomszédaink - dán kultúrtörténész professzor, magyar származású felesége és három lánya - mellettünk napfürdőztek a homokban. A professzor mindig olvasott, a lányok sokat olvastak, s a professzor felesége gyakran olvasott. Feleségemmel unalmas családnak könyveltük volna el magunkban őket, ha a professzort nem sikerült volna alaposabban megismernünk.
- Szeretem a magyarokat! - nézett rám. „Néhány percet beszélgetésre is szán!" gondoltam. - Dániában a magyarok a helytállás példaképei - folytatta. - Ha valaki megállja a helyét, arra mondjuk: „Mintha magyar lenne!"
- Hízelgő! - feleltem.
- A pesti srácok!... A magyarok! Kimentek az utcára, s Molotov-koktélokat dobáltak az orosz tankokra...
- Szovjet... - helyesbítettem.
- Hány napig tartott a szabadság?
- A tüntetés 1956. október 23-án délután 3 órakor kezdődött a Petőfi-szobornál... - feleltem. - A Sztálin-szobrot a Dózsa György úton este fél tízkor döntötték le. Az esti órákban fegyveres csoportok támadták meg Budapest több középületét: a Rádiót, a telefonközpontot, a Szabad Nép székházát, rendőrkapitányságokat és -őrsöket, nyomdákat, fegyvergyárakat. Október 25-én alakult meg a Nagy Imre-kormány...
- Koppenhágában a Vatikáni Rádiót hallgattam. XII. Pius pápa a magyarországi eseményekkel kapcsolatban enciklikát adott ki. Vissza