Bababernát kalandos története

Előszó

Részlet:
"Sir Robin rosszkedvűen ébredt. Határozottan emlékezett rá, hogy valamit elfelejtett. A bal fülével megkocogtatta Daniella papucsát, azt, amelyik közelebb a dobozához, és amelyik éjszakai nyugalmát hivatott biztosítani. Mivel a papucs semmi jelét nem adta, hogy rokonszenvvel fogadta volna a törpenyúl közeledését, Sir Robin elszánta magát a „nagy ugrásra".
- Nyuszi, még nincs is reggel! - nyöszörgött Daniella. Sir Robin hosszas töprengésbe kezdett, ami egyébként jellemző a lógó fülű törpenyulakra. Közben szórakozottan fűzögette ki-be Daniella hajából a szalagot, amivel a kislány összefogta a varkocsát éjszakára. Éppen a „ki" fordulatnál tartott, amikor eljutott a felismeréshez: ha a szalag nincs Daniella hajában, az egyértelmű jelzése annak, hogy nincs is már rá szüksége, tehát véget lehet vetni az éjszakának.
- Csak hajnalodik - koppintott Sir Robin fejére egy árnyékkal a Sötétség.
- Azt hiszem, meg fogok sértődni, és soha többet nem jövök!
- Csak azt ne! - ült fel hirtelen Daniella. - Még a végén bevezetik az éjszakai tanítást is, ha úgyis világos van. Különben mit akarsz, Nyuszi?
- Mindenekelőtt ezt a kék szalagot... - pislogott Sir Robin bűnbánóan, miközben igyekezett észrevétlenül bemászni az iskolatáskába. Már csak egy parányi szalagdarabka lógott ki a szájából. Daniella megnézte az óráját. Mindegy. Hamarosan úgyis fel kell kelnie. Anya elvárja, hogy ő ébressze fel a testvéreit, Dánielt és Dorottyát. Arról nem is beszélve, hogy ki kell készítenie a fogkeféket, ugyanis Dorottya szigorúan ellenőrzi, hogy egyforma málna-sárga-zöld pasztacsíkocska nyújtózik-e a kefék sortéin. Ha aztán úgy ítéli meg, hogy - mondjuk - Dánielén vastagabb a sárga, sértődötten visszafekszik az ágyába, és kijelenti, hogy egy ilyen igazságtalan reggelen még iskolába menni sem érdemes." Vissza