Polentransport 1981

Előszó

Budapesten jelentős részét mutatjuk be annak a kollekciónak, melyet Joseph Beuys ajándékozott 1981-ban a lódzi Szépművészeti Múzeum számára.
Joseph Beuys egyéni, nyugtalanító és szüntelenül inspiráló alakja több ponton átértékelte a XX. sz.-i művészetet. A beuysi „provokáció" gyakorlati megnyilvánulási formái nem csupán a leírásokból ismert művészi akciók - az utcán, a düsseldorfi Képzőművészeti Főiskolán, a kasseli Documentán, New Yorkban - valamint didaktikus előadások és nyilatkozatok, intervenciók, environmentek, hanem elsősorban az a felelősség, melyet meggyőződésem szerint mindenekelőtt a kultúra folyamatos létezése olykor ellentmondásos jelenségei iránt érzett. Úgy vélem, épp ebből a felelősségérzetből ered, hogy műveinek oly jelentős részét ajándékozta Múzeumunknak.
Beuyst nem presztízs szempontok vagy népszerűségvágy vezette - erre nem volt szüksége. Miként találkozásainkból emlékszem, őszintén hitte, hogy a lódzi — vagyis egy nem nyugat-európai — múzeum számára adományozott kollekció az európai kultúra egységének és megoszhatatlanságának bizonyítéka, manifesztációja.
Fontos volt számára a tény, hogy a kxizi múzeum modern művészeti gyűjteménye már századunk húszas, harmincas éveiben az európai avantgard alkotóinak érdek nélküli, szolidáris akaratából jött létre, vagyis egy nemzetközi misszió sajátos dokumentuma lett.
A közel 1000 műalkotásból álló gyűjtemény — rajzok, litográfiák, akvarellek, sokszorosított térbeli tárgyak, az akciókat dokumentáló, a művész pecsétjével és alá- írásával ellátott fotók és írások — még életében összegző érvénnyel tükrözte a változó, dinamikus, minden idegszálával „művészettel élő" alkotót. A lódzi kollekció alkotóelemeiben érezhető az ötletek felszínretörése, a motívumok jellegzetes ismétlődése, a saját személyiségéhez való kreatív viszonyulás —, melynek bizonyítékait ott láthatjuk a nyilvános akciók fotóin, a beuysi gazdasági, politikai megnyilatkozások jelszószerűsége.
Mi több, ez igen sajátos, élénk kifejezésre talált a lódzi művészekhez intézett nyilatkozataiban, melyek a társadalmi és politikai kapcsolatoknak a brutalitástól, agressziótól, rutintól, egoizmustól való megszabadítására szólítottak fel. Beuys szerint e folyamatban inspiráló szerepet kéne játszania a művészetnek, az emberek egyetértésének a kultúra nevében, valamint az átlagember művészi aktivitásának.
Joseph Beuys alakja a történelem része. Mondanivalója jelentősen mélyebb, univerzálisabb mint más, kortárs művészek öröksége, kiknek kriticizmusa és kreativitása jóval szűkebb körben mozgott. Többször is vállalt nyilvános jelenlétével Joseph Beuys nagy hatást gyakorolt a hetvenes évekre és a nyolcvanas évek első felére. Nyilvánvalóvá tette a civilizált világ minden érzékeny, intellektuális közössége számára, hogy a félelem és a fájdalom az intuíció és a megszállottság, az ősi tradíciók visszatérése, az egyéni emlékek dominálása és iszonyata, a zavar - az ember gondjainak és megélt tapasztalatainak közös gyökerét jelentik.
Mindez kiolvasható azokból a művekből, melyeket Beuys egy szép napon Lódz-ban hagyott, mikor is felbukkan családjával egy hatalmas, „POLENTRANSPORT-81" feliratú ládával, mely telis-teli volt papírokkal szolidáris érzésekkel. . . Vissza