Fülszöveg
íf:
m.
l'iíf
I'; I
M ,1,
¦í:
M
líl'
P-
•m
Pokoltornác
a mindenütt otthonos értelemmel körbekerített vers-világ. A nagy összegezés kísérlete. A megtartó műfajt kereső, új orpheuszi kalandokat sejtető indulat szóáradatával. A kétkedő énekes álom-rémálom-fejtése a jövőről. A múlt bugyrainak átkutatása. A 48 vers 48 próba: hangvételhez, magatartáshoz. A tapasztalatok üszkösödő kínjának, romantikájának kiterítéséhez. Atha-sonítja az emberi műremekeket, az alkotást értő emlékeket — rejtélyes utalásokkal, benső párbeszédek mitologikus bújócskájával idézi: Karthágót, Nervalt, Strasbourgot, Vénuszt, az avoni hattyút, Priamoszt, Bikakirályt, a londoni Towert, Hitlert, Szentföldet, Madam Récamiert, Kolozsvárt, Krisztust. Olykor gavallérosan előkelő: udvarházas, szentképes, balzsamos villanatokkal; vagy Szamossal balladás: asszonyi állatok, pallosok, barmok, fújtató farkasok, vörös rózsák, fogadalmi csókok emlékével; olykor grand gignolos: teherlovak hulláival,...
Tovább
Fülszöveg
íf:
m.
l'iíf
I'; I
M ,1,
¦í:
M
líl'
P-
•m
Pokoltornác
a mindenütt otthonos értelemmel körbekerített vers-világ. A nagy összegezés kísérlete. A megtartó műfajt kereső, új orpheuszi kalandokat sejtető indulat szóáradatával. A kétkedő énekes álom-rémálom-fejtése a jövőről. A múlt bugyrainak átkutatása. A 48 vers 48 próba: hangvételhez, magatartáshoz. A tapasztalatok üszkösödő kínjának, romantikájának kiterítéséhez. Atha-sonítja az emberi műremekeket, az alkotást értő emlékeket — rejtélyes utalásokkal, benső párbeszédek mitologikus bújócskájával idézi: Karthágót, Nervalt, Strasbourgot, Vénuszt, az avoni hattyút, Priamoszt, Bikakirályt, a londoni Towert, Hitlert, Szentföldet, Madam Récamiert, Kolozsvárt, Krisztust. Olykor gavallérosan előkelő: udvarházas, szentképes, balzsamos villanatokkal; vagy Szamossal balladás: asszonyi állatok, pallosok, barmok, fújtató farkasok, vörös rózsák, fogadalmi csókok emlékével; olykor grand gignolos: teherlovak hulláival, kísértetekkel, véres hasadékokkal, sárkányvérrel, trágyával, a lefejezettek, karóbahú-zottak, égetők, elhamvasztottak, srapnellel cafatoltak történelmével. És csak természetes, hogy ha Cs. Szabó László, a kritikus Illyés Gyulával beszélgetve a magas feszültségű szabad verset említi, mint a modern költészet egyetlen maradandó vívmányát — ezt a formát idomítja indulataihoz, mint ami „nem tűr el henye, közepes, vagy szépen hangzó 'költői' sorokat".
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal