Pokoli szinjáték

Előszó

A MAGYAR-LENGYEL KULTURBARÁTSÁG NEVÉBEN!

Végzetes pusztulások gyászán, dicsőségek örömünnepein, háboruk zaján és békés kulturkorok áldott csöndjén át immár évszázadok szentelték meg a legendák világába lendülő hagyományos magyar-lengyel barátságot. E két nép históriájának öröknevü, gigászi nagyságú közös alakjai és magyar, meg lengyel rögök alatt porladó névtelen ismeretlenek ezrei, munkával és vérrel teremtették meg a történelemnek talán legcsodálatosabb példáját arra, hogyan élhet két nagy elhivatottságu nép ilyen barátságban, mely egy a rokonsággal, a testvériséggel.
A világháború zivatarja, a lengyel nemzet dicsőséges ujjászületése óta eltelt évek nem adtak alkalmat, hogy történelmi tettek munkálják tovább ezt a nagy magyar-lengyel barátságot. Tehát a kultura munkásainak kellett és kell elkövetniök minden lehetőt, hogy ez a megszentelt barátság tovább éljen és viruljon. Ennek a magyar-lengyel kulturmunkának ma a legnagyobb hatóerejü tette a lengyel Krasinski "Pokoli szinjáték"-ának bemutatása a magyar Nemzeti Szinház szinpadán. Itt ma a legtöbbet, legmélyebbet e nagy lengyel géniusz mondhatja nekünk, ki népének igazi fia, lengyel az örökkévalóság jegyében, lengyel tragikus sorsában. A költő élete, miként a két rokon nemzeté is, megrázóan drámai és drámai ennek a nagy költeményének a sorsa is. De egy évszázad alatt a névtelenül megjelent mü elérkezett a remélt nagy feltámadás földjére, hogy magyarnak, lengyelnek egyaránt hirdesse: az én sorsom, a ti sorsotok pokoli szinjáték volt, de a végén ott a tragédiák örök katarzisa, a föltámadás biztos reménysége.
Németh Antal Vissza