Észak csillaga

Előszó

ÉSZAK CSILLAGA. (A dobsinai jégbarlang regéje.) Fent északon, a havas Tátra tövében egy csodálatos barlang van. Egy nagy hegynek a belseje ez a barlang, mely a belépő embert téli hideggel s ezer csodálni valóval fogadja. A padló jég, a falak csillogó jégpáncéllal -borítva, három emelet magas jégoszlopok állnak, évezredek óta büszkén tartva a millió kristálycsillagot ragyogtató sziklamennyezetet. A szív elfogul, az ajak elnémul ott, a dobsinai jégbarlangban. Én is jártam ott és nekem mesélt az a jégvilág. Mesélt egy sohsem hallott gyönyörű mesét egy hős királyfiról s egy gyönyörű királylányról, Észak Csillagáról. Ó, milyen szép mese! Elmondom hát, hogy ti is ismerjétek.
A mostani Magyarország helyén réges-régen a kelták birodalma állott. A kelták hős, vitéz nép voltak. Királyukat rajongva szerették. De történt, hogy egy gőgös, hatalmas kelta úr fellázadt a király ellen. Hadsereget szervezett és hogy, hogy nem, a zendülők legyőzték, megölték a királyt. A király egyetlen fia tíz bátor vitézével megmenekült és sebes lovakon elvágtattak fel, észak felé. Mentek, kóborogtak. Kegyetlen, vad országokon haladtak át. Sokszor csak kemény harcok árán tudták megmenteni életüket. így hányta-vetette őket a sorsuk mindig jobban észak felé. Egyszer egy nagy erdőbe jutottak. Hét hónapja mentek már benne, de élő emberrel nem találkoztak. Egy este azután hatalmas, fekete várhoz értek. Vissza