Poharak, kupák, serlegek

Előszó

Az üveget igen sokféle célra lehet felhasználni. Egyes típusai közvetlenül szolgálják az embert, védik a környezet káros hatásaitól. Ilyen például az ablaküveg, amely egyrészt védi a lakókat a por, a hideg és - most, a fokozódó urbanizációs ártalmak idején - a füst és zaj ellen, másrészt kapcsolatot teremt a lakás belseje és a külvilág között. A nagyítóüveg feltalálása korszakos jelentőségű az emberiség történetében; vele az üveg nagy jelentőségre tesz szert a világ, az anyag megismerésének folyamatában, és hozzájárul a felfedezésekhez, a tudományok fejlődéséhez is. A szemüveg javítja a megromlott látóképességet. A távcső valamivel közelebb hozta a makrokozmoszt, a mikroszkópok alkalmazása és tökéletesedése pedig segített feltárni a mikrovilág rejtelmeit. A villamosenergiának a XIX. század második felében meginduló kihasználásával az üveget újabb területeken is alkalmazni kezdték: villanyégőket, szigetelőket stb. készítettek belőle. A kémia rohamos fejlődése, amely üveg nélkül elképzelhetetlen lett volna, megint új üvegtechnológiákat hozott létre. Az utóbbi évtizedekben a műanyagok hatalmas fejlődésen mentek át, az üveg szerepét azonban több fontos területen nem tudták átvenni. A használati tárgyaknál csökkent ugyan az üveg jelentősége, tartósságával és igényességével azonban a műanyag képtelen felvenni a versenyt. Újabban az üveget már a ruházati iparban is felhasználják.
Az üvegművészet nem tartozik az iparművészet legrégibb ágai közé: az agyagművesség például sokkal régebbi eredetű, és a fémművességel együtt sokkal nagyobb területeken terjedt el. Mexikó és Peru magas fejlettségű őskultúrái például nem ismerték az üvegkészítést. Mégis, már igen korai időkből jelentős emlékeink vannak. Elég, ha a szírek, az egyiptomiak vagy a rómaiak üvegművészetére gondolunk. Vissza

Fülszöveg

Az üvegművesség a legrégibb mesterségek egyike. Külön érdekessége, hogy technológiája az évezredek során alig változott. Az üvegtárgyak - különösen a művészi munkák - jelentős része ma is hutákban készül.
Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum kerámai osztályának vezetője erről a nagyon régi és mégis modern művességről írt könyvében. Pontosabban: a múlt század legszebb magyar, cseh, német és osztrák poharait mutatja be imponálóan biztos leírásokban. Így például, hogy csak a legismertebb darabokat említsük, részletesen szól az úgynevezett Römerpoharakról, a Kothgasser-készítményekről, a XIX. század végi első magyar műhelyek termékeiről, továbbá azokról az emlékpoharakról, amelyek a legismertebb gyógyfürdőhelyeken terjedtek el.
A szerző történelmi keretbe foglalja az Iparművészeti Múzeum e remek tárgyait. A befejező fejezetek vázolják az üvegművesség és a pohárkészítés útját a kezdetektől a XIX. századig, s képet adnak a múzeumok értékes gyűjteményének kialakulásáról.
A biedermeier ízlés káprázatos művészi és technikai gazdagságát 48 színes tábla érzékelteti. Vissza